Ez hét abszolút a szakácskönyvem jegyében telik. Igaz, két hónapja már, hogy megjelent (a könyv születéséről írtam már posztot, katt ide), de azóta is annyira jó érzéssel tölt el, ha ránézek a műtermemben kitett példányomra vagy éppen Instán kapok egy fotót, hogy mit készítettetek el belőle. :) A különleges ok azonban még pluszban a tegnapi könyvbemutatóm volt, amire rengeteget készültünk a Corvina Kiadóval közösen.

Mivel jó sok sajtóeseményen vagyok túl (általában food styling bemutatókat tartok egy-egy brand termékeihez hangolva), pontosan tudtam, ahhoz, hogy ez a bő 1-1,5 óra tökéletes legyen, mindent nagyon alaposan meg kell tervezni. 

A helyszín, a Magvető Café adott volt, ide számos bemutatót, dedikálást szervez a Kiadó, időpontnak pedig június 8-át lőttük be, hogy a program illeszkedjen a 89. Ünnepi Könyvhéthez. 

Amit nagyon szerettem volna, hogy a helyszín mellett az általam vitt ételek, a tálalás és a kis köszönőajándék is dizájnos legyen, a könyvben annyira odafigyeltem ezekre a részletekre, hogy élőben sem szerettem volna mást mutatni. A bemutatóhoz hozzá volt kapcsolva a Sörivók zsebkönyve című könyv, amely a Corvina másik tavaszi gasztro témájú újdonsága. Két ételt és egy köszönőajándékot terveztem, mindet a könyvből, és ebből egyet úgy, hogy a bemutatón kínált sörhöz (Duke of Budapest) passzoljon. Fontos volt még, hogy érződjön a meghívóban kiemelt piknik hangulat, laza legyen és barátságos, az ételek ne legyen se romlandóak, se pedig melegítősek, illetve ahogy már említettem, ne csak finomak, hanem nagyon szépek is legyenek. 

A dizájnban nem szerettem volna elmenni a "túl cuki" irányba, de némi pozitív értelemben vett cukiság igenis jót tett a témának és a programnak. Így a köszönőajándék egy-egy lepke, sárkány vagy mókus formájú szezámkeksz lett (a receptjét megtaláljátok a könyvben a raw céklaleveshez társítva, a különbség annyi, hogy ezúttal kívülről fekete szezám szórás került az állatkákra). A kekszekből tettünk ki a kínáló asztalra is kókuszos-teljes kiőrlésű gofri puzzle-k társaságában (persze mindet a könyvben szereplő uzsonnás dobozkákba), a főétel pedig sós-parmezános császármorzsa* volt (ezúttal húsmentesen) sült zöldségfeltéttel, az egyik kedvencem a könyvből. 

* Hmmm, erről nincs helyszíni fotó... Amire befejeztem a dedikálást, szépen elkapkodtátok :), de ennél nagyobb bajunk ne legyen! :)

A morzsát helyes kis dobozkákba csomagoltuk (hiszen "Csomagolj ebédet!"), felmatricáztuk, pici villákat ragasztottunk rájuk, szerintem annyira kedvesek és bájosak lettek. :) A köszönő kekszek pedig nyárias ananászos tasakokba kerültek, szintén felmatricázva. 

Sok visszajelzés jött, hogy mind a dekort, mind pedig az ételeket, sütiket nagyon szerettétek (na meg a sört :) ), nagyon örülök neki, köszönöm! :)

A bemutatón Király Leventével, a Corvina főszerkesztőjével beszélgettünk a könyvről és az ebédcsomagolásról. Nagyon sok izgalmas kérdést kaptam :), felidéztük az én sulis emlékeimet, az otthonról kapott szendvicseket és a piros-fehér csavaros dobozom (ha-ha, a menő mai dobozok ősét), amiben kis sulis copfosként általában szőlőszemeket vittem magammal. Illetve a későbbi éveket, a gimim büfésének, Laci bácsinak a ki-tudja-miből-készült sikertermékét, a híres MELEGSZENDVICSET, így, csupa nagy betűvel.

Persze "komolyabb" témákról is esett szó. Hogy állok a mentességgel, miért pártolom a hagyományos fehér lisztek helyett (az abszolút sima fehér búzaliszt mint alapanyag nem jelenik meg a könyvben) a teljes kiőrlésű és alternatív verziókat.

Diéta, mindenmentes táplálkozás és egyéb sikeres hívószavak, számos könyv választotta ezeket témául (az én előző szakácskönyvem is erről szólt). Most azonban nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy gondoljunk azokra is, akik például nehéz fizikai munkát végeznek. Tápláló, laktató ételekre, nem pedig üres kalóriákra van szükségük, ezért a könyvbe szándékosan nem csak alig-kalóriás recepteket írtam.

Vittem magammal egy befőttes üveget (látszik a felső fotón az asztalon), amibe rétegenként egy finom és tápláló teljes kiőrlésű tésztasaláta komponenseit tettem. Átbeszéltük, hogy miért is praktikus a lunch in a jar ebéd, illetve, hogy a rétegezés a kulcs ahhoz, hogy órákkal később friss salátát, és ne pedig valami szottyadt maszlagot bontsatok ki az üvegeitekből.

Kitértünk arra, hogy mennyire fontos az időtényező az ebédcsomagolásnál, ezért az ételek zöme vagy gyorsan elkészíthető és/vagy jól eltartható, hűthető. Ezeken túl sok recept elkészítése ugyan hosszadalmasabb, viszont aktív konyhai jelenlétet alig igényelnek. Például a kelt tészta egyáltalán nem kéri, hogy kelés közben mellette álljunk  konyhában. :) Úgy gondolom, hogy az ételkészítés nyugodtan lehet esti program, kikapcsolódás. Főzünk mondjuk két napra dobozba, picit nagyobb adagot készítünk, aztán abból lecsípve, más fűszerekkel, pár plusz összetevővel az aznapi vacsorát is letudtuk. 

Szóba került még a természetesség, azaz hogy nincs semmi hajlakk meg glicerin a szakácskönyvem vagy a magazinos anyagaim fotóin. Minden úgy készül, ahogy leírom a receptekben, művi csalásoktól mentesen. :)

A kép pedig úgy lett teljes, hogy felhívtuk mellénk Szandit (Szijártó Szandra dietetikus), aki a könyv elejére írt szuper hasznos előszót. A bemutató végén pedig a Sörivók zsebkönyvét állítottuk fókuszba, izgalmas könyv, amiből például megtudhatjátok, hogy jól töltitek-e pohárba a sört. 

Nagyon köszönöm a szuper szervezést (Lilinek a Corvinától a rengeteg segítséget!), a beszélgetést, és persze nektek, akik eljöttetek a részvételt! 

A posztban szereplő fotók részben sajátok, részben pedig a Corvina Kiadó tulajdonát képezik.