Retro - újratöltve - Könyv születik

2013. november 30. - Csigó Zita
Júniusban kezdődött minden. Megjelent a Fahéj magazin nyári száma, benne az egyik kedvencemmel, a Retro újratöltve című anyaggal. Igazi, magyar retrós ételeket gondoltam újra. Már a receptek tervezésekor látszott, hogy jóval több lehetőség rejlik a témában, mint a magazinban erre szánt egy oldalpár. A cikk megszületett, jöttek a visszajelzések, hogy tetszik az olvasóknak, én pedig nem is foglalkoztam vele többet. 
Aztán pár hét múlva egy könyvkiadóval elkezdődött egy új gasztrós könyvsorozat terve körvonalazódni. A legtöbb könyvfotózásom úgy zajlott idáig, hogy fixen kaptam a témát, most viszont az én ötleteimre is kíváncsiak voltak, úgyhogy összeírtam párat. És hogy milyen témával szeretett volna a kiadó kezdeni? Hát persze, hogy a retróssal. Innentől felgyorsultak az események. Először egy könyvről volt szó, majd hamar kettő lett belőle: egy ételes és egy sütis. Elkezdődött az ételpárok tervezgetése, a fejezetek kialakítása. Lassan kezdett összeállni a kép.

Augusztus legmelegebb hetén kezdtük a fotózást a gasztrós szerzőtársakkal. Főzés a 40 fokban, fotózás a szintén nem túl hűvös műteremben. Ilyenkor van az, hogy egy lámpát sem kapcsolok be szívesen. A fotózást óriási gyűjtőmunka előzte meg. Mert oké, hogy van piros pöttyös abroszom és babos kendőm, de miután beleástam magam a retro tárgykultúrába, rájöttem, hogy kell sárga műanyagmedve, Sokol rádió, kotyogós kávéfőző és régi kukta is. Minden ismerősöm be volt vetve, és nagy segítség volt a Táskarádió Eszpresszó is, tőlük mindenféle tárgyat kölcsönöztem a stylinghoz. Egy idő múlva teljesen beszippantott a retro, sőt szippant a mai napig, mert a második kötetet még fotózom. Jött a többi ötlet szép sorban, tegyünk a könyvbe korhű, archív képeket és ezek mai párját, úgyhogy utcaképeket, metró aluljárót, Vásárcsarnokot és rengeteg más izgalmas témát fotóztam az ételek mellett.
Amikor készen van a képi és a szöveges anyag, és megírom a tutorialt, hogy mit, hova és hogyan szánok, következik a várakozás időszaka. Minden a kiadó grafikusához kerül, és jön a nagy kérdés: harmonikus lesz-e végül az összkép? Azt hiszem, ezt most tökéletesen sikerült. :-) A nagy izgulások után korrektúra jött, mindent átnéztünk szakmailag 100-szor és 100-szor, majd amikor azt mondtuk a teljes 176 oldalra, hogy rendben van, elkezdődött a nyomdai előkészítés. Itt tartunk most. A címlap még nem kerülhet nyilvánosságra, de egy részlet a belívből már igen. Nagyon szeretem. És nagyon várom. :-)