Legyen szép, ami körülvesz!

2014. április 30. - Csigó Zita
Kerek 10 éve, tavasszal kezdett igazából érdekelni mindaz, amivel most foglalkozom (egy vizsgaidőszak ébresztett rá, hogy nagyon nem vagyok a helyemen - aztán még 5 évig folyamatosan ezt éreztem :) ). Pár napja pedig megkérdezte tőlem valaki, hogy hogyan foglalnám össze annak a lényegét, amit csinálok. Valahogy úgy, ahogy a címben szerepel: legyen szép és harmonikus, ami körülvesz bennünket, azaz próbáljuk meg olyan fizikai és mentális környezetet kialakítani, amiben egész egyszerűen fogalmazva jó élni.

 

 

 


Sosem titkoltam, hogy félig művészcsaládból (festőművész, fotóművész, építészet) származom, igaz, ha nem kérdeznek rá, vagy nem terelődik szorosan erre a téma, nem is emlegetem. Nem szeretem másokkal "legalizálni" magam - és nem is lehet: a család másik része mérnök, közgazdász, elméleti fizikus, aki ismer, az tudja, hogy őket simán letagadhatnám. :) A családi háttér, a baráti közeg viszont megmagyarázza azt, hogy a művészetek, a szépség, a harmóniára törekvés a kezdetektől végigkíséri az életem. A '80-as évek végéről nagyon komoly emlékeim vannak ma már banálisnak tűnő helyzetekről: nincs megfelelő színű szőnyeg a boltban, amerikai lakber könyvekből másoltatunk ki az asztalossal könyvespolc designt, inkább nem szeretnék új plüssállatot, mert csúnya a feje. :) És amikor a kőműves bácsi egyáltalán nem érti, hogy miért árnyalatokra bontva, előre kimozaikozva kapja meg a teraszt burkoló köveket, mert eddig mindenhol úgy rakta, ahogy "jött a dobozból".
Aztán teltek az évek, a szép továbbra is meghatározta a mindennapjaimat, plusz szerencsére itthon is tágult a horizont, a külföldi magazinokban bemutatott áhított alapanyagok, lakber termékek, eszközök már nálunk is simán beszerezhetők lettek. Itt kezdődött az igazi feladat, amit a kibővült kínálat kontra árérzékenység kettőse indukált: elhitetni az emberekkel, hogy ami színben összeillik, az nem kerül többe, a legolcsóbb étel is tálalható csodaszépen, és (tudom, bizonyos lehetőségeken belül) a minőségi alapanyagok/egészséges élelmiszerek egy idő után meghozzák a hasznukat.

 

 

 

 

Az alfa az, hogy fotós vagyok, minden más erre épült. Sok-sok éve úgy kezdődött a dolog, hogy kellékeket válogattam, rendezgettem ételfotózásokon (és persze fogalmam sem volt arról, hogy a prop styling létező szakma), így alakult ki a fő vonal, ami kibővülve a mai napig jellemzi a munkámat.
A kellékek, a díszlet, az összhang ugyanolyan fontos nálam, mint pl. a jó bevilágítás, sosem dolgozom külön stylisttal. Sőt...a bevilágítás az, ami talán kevésbé központi nálam, legalábbis abban az értelemben, hogy nem szeretek túlfényezni. A mostani trend egyébként egyre inkább hajlik a neutrális fények dominanciája felé, szóval átvilágítóasztalt, ezer boxot, szűkítőt és egyebeket csak termékcsomagolás fotókhoz, reklám- és katalógusfotózásokhoz használok.
Ahogy formálódott a látásmódom, újabb rokon területekkel, szakmákkal kezdtem először ismerkedni, aztán komolyan tanulni. Valahogy folyamatosan úgy éreztem, hogy egy fotó akkor lesz teljesen kerek, ha vagy én csinálom az egészet egyedül, vagy olyan munkatársakkal hoz össze az élet, akikkel nagyon egyformán gondolkozunk. Ez utóbbi az ideális, idáig kb. 3-4 ilyen emberrel találkoztam. :)
Úgyhogy jött a főzés-sütés (az alapok persze megvoltak), a tálalás, a food styling, és néhány DIY technika megtanulása, a szabadidőmben pedig állandóan a neten lógtam/lógok :), hogy trendeket, stílusokat tanulmányozzak, inspirálódjak. Nem mondom, hogy minden ételtípust bevállalok, vannak olyan témák, amiket sem kitalálni, sem szépre megfőzni nem tudnék, de van egy elég széles spektrum (vega, nem díszítős sütik, mediterrán vonal stb.), amin belül jöhetnek a megkeresések. Az évek során mindez beépült a "magánéletembe", tény, hogy máshol vásárolok, másképp főzök, mint pl. 5 éve. Talán ezért hiteles a dolog.
Nyilván van kedvenc stílusom, szeretem a "tökéletesen tökéletlent", a rusztikust, a természetes anyagokat, a kevésbé harsány színeket. De az is egyértelmű, hogy nemcsak az szép, ami nekem a legkedvesebb stílusirányzat, a megrendelő szava pedig szent, tehát ha 10 gombócot kér egy termékcsomagolásra, abból egyet szétvágva, villával és fehér tányérral, akkor muszáj elengedni a saját elképzeléseket, és az igények alapján kihozni a legjobbat a projektből. Ugyanez a helyzet a könyvekkel, magazinokkal is: igazodni kell a célcsoport ízléséhez. A fotó és styling kurzusaimon, az ELO-s tanfoyamaimon is ezt próbálom követni, a résztvevők saját stílusába belehelyezkedni, és azon belül tanácsolni, segíteni, utat mutatni.
A továbbiakban is így szeretném folytatni mindezt. Hogy legyen szép. :) És ami ugyanilyen fontos, az az, hogy hozzuk közelebb a printet, a könyvek, a magazinok világát a "felhasználókhoz". Ahogy eddig sem használtam, ezután sem fogok nagyon durva food styling trükköket, hogy ne legyen csalódás, ha otthon elkészíti valaki a receptem/fotóm alapján az adott ételt. Ezért szeretem a DIY, csináld magad anyagaimat is. Mert annyira egyszerűek, hogy bárki el tudja készíteni, ráadásul úgy, hogy a saját ízlésére formálja.
Szóval minden megy úgy, ahogy eddig, vagyis majdnem, mostanában a textil- és porcelánfestés az, ami pluszban nagyon fogalkoztat. :)

 

 

Fotók még: