Mi is eszünk privátban #1

2014. június 08. - Csigó Zita

Egy új nyári projektem, aminek igazából semmi célja, csak van, és jó, hogy van. Az egész úgy vetődött fel, hogy nagyon gyakran kérdezik tőlem munka során/workshopokon/amikor kiderül, hogy mivel foglalkozom, hogy akkor mi most a fotózások alanyait esszük, vagy főzök-e külön, szóval hogy is van ez.
A fotózások alanyairól :), azaz az ételekről, sütikről tudni kell, hogy nálam minden valódi, viszont szegények egész nap állnak, néha utaznak, ecsettel kenődnek, forgatódnak, fogdósodnak, és általában napi túl sok van belőlük, tehát legtöbben nem az étkezőasztalon végzik a "munkájuk" befejezése után.

És hogy akkor mit is eszünk? Főzök, naná, végül is hülyén nézne ki, ha körülöttem mindenki éhezne, miközben főzésből (is) keresem a pénzt, viszont általában tök egyszerű dolgokat, tudjátok, néha hiányzik belőlük az a bizonyos kis csavar. (Ami egyébként véleményem szerint sok esetben szükségtelen, ha jó alapanyagból dolgozunk, akkor meg pláne - de nyilván egy főzős magazin vagy egy szakácskönyv kiadója nem ugrálna örömében, ha "sima" paradicsomos pizzát készítenék nekik. Ez érthető is, mert a magazinos/könyves receptekkel a jó alapanyagok használatának hangsúlyozása mellett inspirálunk is, de néha "privátban" jó tud lenni ez a letisztult "simple life".)

Úgyhogy aztán kitaláltam, hogy ebben a hónapban hetente egyszer dokumentálom, hogy mit csinálok a konyhában, miután befejeződött a munkaidő. Azért most nyáron, mert trendek ide vagy oda, nekem még mindig a jó idős, borozós, fröccsözős, pezsgőkoktélozós vacsorák jönnek be igazán. :)

Egyelőre heti egy, nyári, szezonális, kamratakarítós, költséghatékony. Ez utóbbi nekem nagyon erős szempont, mert olyan jó lenne már bebizonyítani, hogy ami jó és egészséges, az nem biztos, hogy hú de drága. A kamratakarítás nálam annyiban jelent mást, hogy a fotózások nyersanyag-maradékai értendők legtöbbször alatta, viszont a költséghatékonyságot egyáltalán nem úgy tervezem kivitelezni, hogy elfekvőben véletlenül találtam bélszínt és a pármai sonkát. Hanem úgy, hogy a legalapabb, illetve a hétköznapi háztartásokban bármikor előforduló élelmiszerek felhasználása mellett az összköltség ne haladja meg egy belvárosi gyros árát (na, ez meg nem a gyrosok ellen szól, hanem a 200 Ft-os pizzaszeletet követő legolcsóbb kategóriájú gyorsétel), azaz 700 Ft/fő lesz kb. a vásárolt alapanyag.

Olyan receptek jönnek tehát hétről-hétre, amik "simán jók", és még :) sehol sem jelentek meg, azaz direkt ehhez a sorozathoz készültek. Legtöbbjük vegetáriánus (igen, hozzám ez áll közel = a rovat, amit az Elixír magazinban vezetek, nagyjából én vagyok), de néha nyomásra :) azért lesz hús is.

 

 

Kakukkfüves-paradicsomos pite
ricottával, parmezánnal, olívaolajos tésztával
(4 személyre / egy kb. 30 cm-es piteformához):

A tészta:

25 dkg liszt
kb. 1 dl víz
fél dl olívaolaj (bazsalikomosat használtam)
1 csapott teáskanál só
1 teáskanál morzsolt kakukkfű

A töltelék:

fél kg ricotta/sovány túró
2 db nagy tojás
6 evőkanál reszelt parmezán + a tálaláshoz
25 dkg koktélparadicsom
3 db fürtös paradicsom
só, bors
kakukkfű

A lisztben elkevertem a fűszereket, hozzáöntöttem az olívaolajat, majd apránként beleadagoltam a vizet is. Kicsivel több, mint 1 dl kellett ahhoz, hogy szép fényes, rugalmas tésztát kapjak. Lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, és egy kivajazott piteformába simítottam. A felesleges széleket késsel levágtam, kialakítottam a peremet. A tésztára sütőpapírt, arra szárazbabot tettem, és 180 fokos sütőben 10 percet vakon sütöttem. (Aki nem szereti a "sápadt" színű tésztát, az a peremet nyugodtan lekenheti tojással. Én szeretem. :) )
Közben elkészítettem a tölteléket. A ricottát/túrót kikevertem a tojással, a parmezánnal, a sóval, a borssal és a lecsipkedett kakukkfűvel, a fürtös paradicsomokat kettévágtam.
A vakon sütött alapról eltávolítottam a sütőpapírt és a babot, rákentem a túrós masszát, kiraktam az egész koktélparadicsomokkal és a fél fürtösekkel. Visszatoltam a sütőbe még kb. 3/4 órára.
Hidegen és melegen is nagyon finom, parmezánnal szórtam meg tálalás előtt.

Költség: A túró és a paradicsomok együtt 800 Ft-ba kerültek, ez fejenként 200 Ft, minden más volt itthon. Egyetlen húzósabb tétel a parmezán, de ezzel együtt is bent maradtam volna a keretben, akkor is, ha mindent meg kellett volna vennem.