Mi is eszünk privátban #3

2014. június 19. - Csigó Zita

Franciaországról, francia receptekről már írtam itt egy jó hosszút, most a boltban rám vigyorgó naaaagy doboz rukkola juttatta eszembe mindezt ismét. A Cote d'Azur-körutunk egyik visszatérő momentuma volt a rengeteg rukkola, amit én kevésbé bántam, M. pedig annál jobban, mert szegény nagyon nem volt kibékülve vele. Esténként ettünk "normálisat" (ahogy M. mondaná), francia specialitásokat, tengeri ez-az-amazt, a városnézős koradélutánokon pedig "gyorsat", ami általában a következőt jelentette: crepes (palacsinta) valamilyen sós, általában sonkás-sajtos töltelékkel, hozzá hasábkrumpli(!) szószokkal és hát a nagy adag rukkola, csak úgy natúran, a tányér 2/3-án. M. a szenvedését azzal csillapította, hogy ellopkodta a csípős szószomat, aztán egy nap megtörtént a csoda: a szél lefújta a rukkolája egy részét a tányérjáról. :) A következő időszakban várta az ismétlést, de csak nem jött, ő pedig totálisan telítődött az általa "gaznak" titulált rukkolával, így azóta nem igazán használtam "privátban" alapanyagként. (Hozzáteszem, hogy szegény M. kicsit sem volt ideges rá egy évre Emilia-Romagnában, amikor rájött, hogy ott a nemzeti délutáni snack a piadina prosciutto crudóval és mozzarellával.)

Most viszont az üzlet közepén kitaláltam, hogy a "mi is eszünk privátban" (arról, hogy mi is ez, itt írok) soron következő részébe belecsempészek némi rukkolát. Persze nem durván, csak olyan kis szolidan, cukkinibe rejtve. M. megette, nem is szörnyülködött (annyira). Viszont megjegyezte, hogy a privát mozgalmam lassan úgy néz ki, mint az Elixír magazinos vegetáriánus rovatom, és tök jó, hogy ennyire azonosulok, viszont néha tegyünk már úgy, mintha neki IS főznék, ergo jövő héten legyen már húúúús. :) Meglátjuk.

Az ominózus francia crepes-ekről egyébként egy deka fotót sem találtam az 500 között, valószínűleg a csípős szószomat annyira védtem, hogy nem jutott energiám megörökíteni a sült krumplis palacsintát.

Jöjjön tehát a rukkolatagadóknak is ízlő saját receptem.



Rukkolás cukkinikrémmel töltött crepes
4 személyre

A crepes-hez (6 nagy lesz belőle):

3 dl tej
15 dkg liszt
2 db tojás
4 dkg vaj

olívaolaj

A töltelékhez:

2 db nagy cukkini
1 marék rukkola
reszelt szerecsendió
só, bors
olívaolaj

A puha vajat a tojásokkal habosra kevertem, felöntöttem a tejjel, majd apránként beleszitáltam a sóval elkevert lisztet. Egy órára hűtőbe tettem.
A cukkiniket meghámoztam, hosszában elfeleztem, megkentem olívaolajjal, és 200 fokos sütőben puhára sütöttem. Mikor kihűlt, késes aprítóban pépesre törtem a rukkolával együtt, majd fűszereztem sóval, borssal és szerecsendióval.
A lehűlt tésztát kiolajozott palacsintasütőben, minél vékonyabban terítve kisütöttem. Megkentem a cukkinikrémmel, és M. legnagyobb örömére csak tálaltam mellé még egy nagy marék natúr rukkolát. :)