Morzsaparti: sós-parmezános császármorzsa és a bright fotók titkai

Ételfotó, food és prop styling - ahogy én látom / 2. rész

2017. március 20. - Csigó Zita

Hamarosan szeretnék elindítani egy olyan ételfotó és styling kurzust, ahol pici, apró, de mégis nagyon nagy jelentőséggel bíró részletekre koncentrálnánk. Inspiratív, kreativitásra ösztönző tematikát tervezek, a részletekről itt írtam. Most pedig jöjjön a 2. kedvcsináló post, amiben a bright fotók varázslatos világába kalauzollak benneteket.

Ha olvasgattok az ételfotózásról, stílusokról, alapvető jegyekről, gyakran találkozhattok a bright és a dark fogalmával. Közülük most a bright fotókról szeretnék írni nektek. 

A bright fotók fényesek, világosak, tiszta érzetűek (pure). Bár sokan tavaszi és nyári képekhez kötik (és tény, hogy a legtöbb bright fotó valóban ezekben az évszakokban készül, azaz pontosabban ezekhez az évszakokhoz társítható ételek jelennek meg rajtuk), nemcsak a jó idő, a sok-sok napfény szülhet bright hatást, egy fehérrel terített, porcukorral szórt süteményekkel teli karácsonyi asztal vagy akár egy havas-fagyos tájban fotózott téli túra ételei is hasonló képeket eredményezhetnek.

A bright fotók fő jellemzői

  • világosak
  • tiszta hatásúak
  • fényekkel teliek

Továbbá számomra még ezek a karakterjegyek is meghatározóak:

  • lehetnek szűk kompozícióval készültek és lehetnek "telepakolt" képek, nekem viszont ezekhez a tiszta hatású képekhez nagy terek és kisebb kitöltöttség passzol igazán
  • nagyon szeretem az árnyékokat és a kontrasztokat, ezeket a fotókat azonban "tele fénnyel" képzelem el és valósítom meg
  • bármilyen ételt el tudok képzelni bright képeken, a könnyű, kímélő ételeket és a technikás tálalású fogásokat hatványozottan

A színek

Alap a fehér, és ez az a pont, amin a leginkább el is lehet csúszni. Ha ugyanis nem tereljük megfelelően a fényt, nem használunk megfelelő záridő-ISO-blende értékeket, azaz alulexponálunk, a képünk nem fényes, hanem éppen ellenkezőleg: szomorú, komor hatású, szürkékkel telt lesz. És ha ehhez még nagy tereket is üresen hagyunk, a képünk ráadásul szegényes érzetet is magán fog hordozni.

Megfelelő fényezéssel kétféle bright hatású képet készíthetünk:

  • a fehéreket társíthatjuk csak fehér és egyéb semleges árnyalattal, ebben az esetben a pure hatás fokozódik
  • a fehéreket társíthatjuk akár pasztell, akár élénkebb, telített színekkel is, ebben az esetben a fehér alapon szinte életre fognak kelni a használt színek. Pasztellekkel ötvözve tavaszias, élénk színekkel társítva inkább nyárias, "érettebb" lesz a végeredmény. Ha a felhasznált színek hidegek, a kép frissessége nő (például kékekkel társítva nekem a hűs idő, a jég vagy például egy hűsítő étel vagy ital ugrik be), a meleg színek pedig a kép vidámságát növelik.

A mélységélesség

Merjünk tehát jó sok fényt használni, ezzel összefüggésben én azt is nagyon szeretem, ha az oldalabbról fotózott kompozíciók hátterét (előterét) jó alaposan elhomályosítjuk, bemossuk (vagy akár az étel egy központi elemét/részét hagyjuk csak tűélesen), azaz alacsony blendeszámot, kis mélységélességet alkalmazunk.

Az étel

Az étel karakterét nem kell megerőszakolnunk, de szerintem szuper izgalmas, ha a fehér szín a hozzávalókban is visszaköszön. Édeseknél például a tejszínhab, a joghurt, a mascarpone és a porcukor, sósaknál a fehér rizs, a mozzarella vagy feta sajt, a tejföl és szintén a joghurt vagy éppen a mascarpone mind-mind ilyen alapanyag. Az étel színein túl kapcsolatot teremtenek a fehér alappal, és egységbe rendezik a képet és annak mondanivalóját, hatását.

A képekről

Három képet készítettem, elsőn csak a fehérek, másodikon a hideg kékek, harmadikon pedig melegebb piros árnyalatok dominálnak. Mivel a képeket nem sorozatnak szántam, kicsit módosítottam a színhőmérsékleteken is, hol picit jobban, hol picit kevésbé hűvösebbek a fehér árnyalatok. (Ps.: Nagyon-nagyon monitorfüggő, hogy ez a kis különbség nálatok hogyan jelenik meg.)

2017_03_20_6652_lores.jpg

Mindhárom képen eltérő fehér tányérokat használtam, mattokat és fényeseket, illetve bár külön témát érdemel, de sokszor kérdezitek, hogy a "kupac" ételeket hogyan lehet/hogyan lehet többféleképpen fotózni. A három kép ezekre is választ ad. Szögekben pedig felülről és oldalról is fotóztam, utóbbi esetében kifejezetten alacsony mélységélességben.

2017_03_20_6658_lores.jpg

A recept (2 nagyobb vagy 4 kisebb adag):

A császármorzsához: 4 tojás, 2 dl tej, só, őrölt fekete bors, 4 dkg reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, 10 dkg liszt  / a sütéshez: 5 dkg vaj

A zöldségraguhoz: 1 teáskanál mogyoróolaj, 20 dkg füstölt tofu / 1 teáskanál olívaolaj, 1 csokor újhagyma, 3 színes kaliforniai paprika, 1 kisebb cukkini, só, őrölt fekete bors / fűszerezés lehet római köményes vagy kakukkfüves verzió, mindkettő nagyon finom

A tálaláshoz: morzsolt feta, mini mozzarella, bazsalikomlevelek, újhagymazöld

A császármorzsához a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük. A tojássárgájákat kikeverjük a tejjel, a fűszerekkel, a reszelt parmezánnal és a megpucolt, lereszelt fokhagymával. Végül hozzászitáljuk a lisztet, majd óvatosan, lapátkanállal beleforgatjuk a tojásfehérjehabot.

Egy nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a vajat. Beleöntjük a masszát, megvárjuk, amíg az alja kérget kap, majd falapáttal folyamatosan keverve és törve, a masszát aprítva átsütjük a morzsát. (Az egyik nagymamám, aki sváb volt, a lisztes, a másik pedig a búzadarás tésztára esküdött. Anyukám sütőben süti a smarnit, én visszatértem a serpenyős verzióhoz. Ezerféleképpen készíthető, nekem ezzel a kis csavarral, parmezánosan a kedvencem. Ja, és a sós verziót itthon én csináltam először, a többiek házi baracklekvárral tálalták, és plusz 8-10 dkg cukorral készítették. Ment még bele vaníliás cukor és citromhéj is, a cukor egy részét pedig a serpenyőbe szórták, hogy karamellizálódjon a tésztán.)

A raguhoz egy serpenyőben először felmelegítjük a mogyoróolajat, és a kockázott tofut átsütjük rajta. Szedőkanállal kivesszük, öntünk hozzá még kevés olajat, majd a megtisztított, felkarikázott újhagymát, a csíkozott paprikákat és a felkarikázott cukkinit erős lángon, pirítva roppanósra sütjük. Közben fűszerezzük.

A császármorzsát a zöldségraguval és a sült tofuval körítve, bazsalikomlevelekkel és aprított újhagymazölddel díszítve, továbbá morzsolt fetával és mozzarellával tálaljuk.

 2017_03_20_6664_lores.jpg

Kerámiák: Apacuka ceramics, Lantos Judit Kerámia