Klasszul elvagyok színek nélkül, azaz alig színekkel. Szeretem a natúr árnyalatokat, a házunk burkolatai, berendezése szürke-fehér alapokon nyugszik. Aztán néha azon kapom magam, hogy a legszínesebb díszpárnahuzatokat veszem le a polcról a H&M Home-ban, hogy aztán türkizek, sárgák, pirosak bukkanjanak fel itt-ott a lakásban, szépen megtörve a szürkék visszafogottságát. 

Valahogy így vagyok Buranóval is, ez a kis Velence melletti sziget az egyik kedvenc helyem Olaszországban, hiába szeretem mindennél jobban a kopottas, téglaszínű homlokzatokat. A fotók július utolsó hetében készültek, viszont sikerült valahogy kifogni olyan déli órákat, amikor a kikötőtől kicsit távolabbi részeken (ok, a "távolabbi" szó Burano esetén barokkos túlzás) szinte néptelenek, de legalábbis tömegektől mentesek voltak a napsütötte kis utcák.

A legenda szerint a színes házak a halászokat segítették, hogy a zsákmánnyal könnyen hazataláljanak. Máig önkormányzati engedélyeztetéshez kötött a házak külső homlokzatának átfestése, hogy az utcakép megőrizze változatos, tarka arculatát.

A KONTRASZT. Szerintetek itt mindig ennyire összehangoltak a színek? :)

A terasz... :)