Műanyagmentes július – szerintem

2019. július 12. - Csigó Zita

Lehetetlen kikerülni a témát, a lelkesítő posztok, cikkek hadát, a pro és kontra érveket, illetve azokat a megcáfolhatatlan tényeket sem tudjuk elengedni a fülünk mellett, amelyek bizonyítják: a probléma fő forrása nem Európa, és nem is az a fránya műanyag szívószál. Mi is megírtuk az Ízes Életen, mert azért mégis ott motoszkál valahol mélyen a sok kicsi elve, és az organikus, alulról szerveződő változásokban rejlő siker ígérete. Megpróbálni, célokat kitűzni, betartani – kicsit elbukni, majd felállni a kudarcból – mindenesetre dicséretes. 

aszaltparadicsomossutemeny1.jpg

Nálam egyébként is porondon van a téma: ősszel jön a következő szakácskönyvem, ebben pedig – igaz, más szemszögből – foglalkozom a kérdéssel. Sőt, ha azt vesszük, az előző könyvemben (Csomagolj ebédet!) is a jópofa, elmosható dobozok vásárlására buzdítottam az olvasókat, a könyvben az ételek nagy részét ilyen dobozokban, üvegekben fotóztam. 

desktop60.jpg

tortillatekercsek.jpg

Párhuzamosan a Műanyagmentes júliussal elindult egy másik kampány, a sajtótájékoztatóra a balatoni túránk miatt nem sikerült eljutnom (így a cuki kulacsról is lemaradtam :) ), viszont az elgondolás, illetve a kampány felépítése nagyon-nagyon tetszik. Ez pedig a (V)ízlelőhely. Hosszan írtunk róla az Ízes Életen, itt most csak a lényeget foglalom össze.

Letöltöd az applikációt (Androidra és iOS-ra egyaránt adott), majd bedobod a kulacsod a táskádba, mielőtt útnak indulsz. A kezdeményezés mögött a BWT víztisztító technológiával foglalkozó cég áll, a kampányhoz pedig első körben olyan bisztrók, kávézók, bárok csatlakoztak, amelyek egyébként is használják a (kávéra optimalizált) BWT technológiát, hogy a szűrt vízzel tökéletes kávékölteményeket varázsoljanak a csészénkbe. Az országos kezdeményezésben részt vevő helyekre pedig könnyen rábukkanhatunk az app segítségével: rögtön látjuk, hogy épp melyik (V)ízlelőhely van hozzánk a legközelebb.

Bemész, odaadod a kulacsod, és ingyen újratöltik neked – jó, ugye? A töltésért pont jár, az applikációban pedig nem csak azt követheted nyomon, hogy mennyi vizet fogyasztottál, hanem azt is, hogy hány felesleges műanyag palacktól kímélted meg a Földet. 

A kampány egyszerre hangsúlyozza a folyadékbevitel fontosságát és a környezetvédelmet, de emellett a társadalmi felelősségvállalást sem hanyagolja el: minden egyes feltöltés után 1 Ft-ot kap a  Lámpás ’92 Alapítvány.

Vannak tehát jó és hasznos kezdeményezések, amelyek mellett én is 100%-osan ki tudok állni. És emellett persze van egy teljesen szubjektív véleményem a műanyagmentesség életszerűségéről, ezt szedtem össze pár pontban. Mielőtt rátérek, 3 dolgot szeretnék elszögezni:

  1. Sokfélék vagyunk, és ezúttal NEM az "átlagról" (utálom ezt a kifejezést, mondjuk inkább úgy, hogy a többségről) fogok írni, hanem pont az egyes ember problémáiról, azaz arról, hogy én mit tapasztaltam műanyagmentesség terén. 
  2. Tudom, hogy van, akinek sikerült megvalósítania a mentes életet, respect, nem célom kétségbe vonni. De ettől én még nagyon távol vagyok. 
  3. Sem lokális, sem globális politikai vonatkozásokat nem fogok említeni – szándékosan. 

Mindezek alapján így látom:

  1. Kevés a csomagolásmentes bolt. Igen, valószínűleg azért, mert ekkora igény mutatkozik rá. Nincs időm ott vásárolni, messze van az összes tőlem. Kifogás? Lehet, hiszen arra van időnk, amire szeretnénk, meg egyébként is mehetnék bringával autó helyett, a sort pedig hosszan folytathatnám. Nagy léptékű változás viszont szerintem addig nem lesz, amíg az addigi életmód felrúgása nélkül nem kap élhető alternatívát a "többség", köztük én is. 
  2. A munkám miatt hihetetlen mennyiségű alapanyagot vásárolok. Multiban, mert feszített a tempó, így is a heti egy nagybevásárlás több órás program. A kis műanyag tasakokat nem tudom kikerülni. A kenyeret tehetem papírzacskóba (jó esetben nincs műanyag betéttel ellátva), a nagyobb zöldségekre nyomhatok közvetlenül vonalkódos matricát, de minden egyes termékre nem működik a dolog. 
  3. Baromi tudatosnak kell lenni. Nincs esti impulzusvásárlás, nincs izgi új illat a kedvenc tusfürdőnkből, csupa "lemondás" így az élet. Ha az igény belülről fakad, akkor persze nem lemondásnak fogja megélni az ember, viszont ha csak magára erőszakolja a mentességet, pár nap múlva kukázhatja is az elhatározását. 
  4. Mégis érdemes kipróbálni. Egyrészt azért, mert legalább beszélünk róla, napirenden van a kérdés. Másrészt azért, mert rendkívül tanulságos pár műanyagmentességre törekvő hét, legalább látjuk, hogy mi mindent halmozunk fel. 

Csináljuk? Mindezek ellenére azt mondom, hogy nem megfeszülve, de igen! És van még egy érvem, amely bár nem bír világmegváltó eszmeiséggel, de mégis fontosnak érzem. Ez pedig az esztétikum. Ha viszem a munkahelyre az ebédem, sokkal jobban fog esni a saját szép kis dobozkámból elfogyasztva, már csomagolni is nagyobb öröm előző este. És igen, a bambusz kávés poharak irtó szépek (pont mostanában vettem egyet az új könyv fotózásához), a fa villák és kések ezerszer jobban mutatnak a kerti bulikon a gagyi műanyagoknál, nem is beszélve az egyedi mintájú vászonszatyrokról. Fotózáshoz pedig már akkor papír szívószálakat használtam, amikor még egyáltalán nem voltak ismertek, sokkal szebbek, mint a plasztik társaik. 

Ahogy csapongtak a gondolataim a posztban, valahogy úgy csaponghat az a bizonyos "többség" is a műanyagmentesség témájában. Tény, hogy a fogyasztói társadalom a műanyagra épül, mint valami kultusz, úgy vesz bennünket körül az élet majdnem minden területén. Biztos és biztosan működő tanácsom nincs, számomra a legszimpatikusabb most talán az a gondolat, amit a (V)ízlelőhely is megfogalmazott: csak semmi műanyagból készült palack, DE emellett kiáll egy nemes ügyért is a Lámpás közvetlen támogatásával. 

A posztban szereplő valamennyi fotó a Csomagolj ebédet! című szakácskönyvemből származik. 

desktop61.jpg