Sok paradicsom, még több Verona

... és egy villámgyors cacio e pepe

2019. augusztus 17. - Csigó Zita

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a nyaralás külön programpontjának számított, hogy külföldről hozunk dolgokat? Mert hozni kell, határátkelés, végeláthatatlan sorok, vám és ellenőrzés ide vagy oda. Valahonnan cipőt, valahonnan élelmiszert, és persze, hogy sokaknak volt tuti arany beszerzési helye is. :)

Szerencsére ma már más világot élünk, viszont a "szokás" a reneszánszát éli nálunk pár éve. Oké, viccelek, de tény, hogy Olaszországból hazafelé paradicsom hegyekkel szoktuk megpakolni a hűtőtáskánkat. Annyira finomak, húsosak és édesek, hogy nem szoktam agyonbonyolítani a felhasználásukat, pici sóval, esetleg caprese salátának elkészítve kerülnek az asztalra. Inkább gombhoz a kabát felkiáltással főzök hozzájuk valamit, ami mellé ehetjük a parikat. Például az egyik legegyszerűbb olasz tésztaételt, cacio e pepét. 

2019_08_08_019564_masolata.jpg

2019_08_08_019630.jpg

2019_08_15_019486.jpg

Az idei nyaralást nagyon pihenősre terveztük, nehéz évünk volt eddig is, a ház ügye lassan felőröl, és még hol a vége... Inkább a tengerpart dominált (nem is tudom, mikor olvastam el egyhuzamban 600 oldalt), de azért visszamentünk Sirmionéba (8 éve voltunk utoljára, akkor a kedvencem volt - most nem annyira, de erről majd egy másik posztban), és voltunk Veronában is, ami azért vicces, mert hiába van viszonylag közel, nekem idáig kimaradt. M.-nek nyilván nem, ő idegenvezetett a városban. Ti ne hagyjátok ki, Júlia turistacsapda erkélye persze felejthető, a város viszont gyönyörű. :) 

Ha kocsival mentek, érdemes a belvárosban mélygarázsba letenni (mi a Cittadellában parkoltunk), aztán már bele is vethetitek magatokat a városnézésbe.

Az Arena (Piazza Bra - tele jó kis éttermekkel) felől indultunk, Róma és Pula után még egy pipa, aztán a sétáló-bevásárló utcán (Via Mazzini) keresztül haladtunk a Piazza delle Erbe irányába. Szép tér, helyes piac nemcsak bóvlival, mondjuk azért erősen kell szelektálni. Amit nagyon-nagyon szerettem, azok a festett homlokzatok, órákig el tudnám nézegetni az apró részleteket. És a téren áll a Torre dei Lamberti is, az a torony, amely Verona jelképévé vált. 

2019_08_08_019635.jpg

desktop79.jpg

2019_08_08_019593.jpg

A másik irányba fordulva, rögtön a közelben (Via Capello) ott lesz a híres Júlia-ház az ominózus erkéllyel, persze lépni sem lehetett a tömegben, viszont a szerelmes üzenetekkel kitapétázott, teleírt, mozaikos hatású falak nagyon jól néznek ki. 

desktop78.jpg

Nem sorolom fel az összes dómot, teret és tornyot, arra ott vannak az útikönyvek, de tényleg érdemes mindet megnézni, közben pedig sétálni-sétálni. Simán el lehet keveredni olyan utcákba, kis terekre is, ahova jó eséllyel kevés turista megy célzottan, ezeket szeretem a legjobban. És sétáljatok ki az Adige folyó partjára is frizzantézni vagy ebédelni egyet, csoda klassz hangulata van. Mi egy olyan kiülős helyet választottunk, ahonnan a San Pietro várra lehetett rálátni. 

desktop80.jpg

desktop81.jpg

2019_08_08_019564.jpg

És akkor vissza a paradicsomokhoz. Cacio e pepét készítettem hozzájuk, ez az egyik legegyszerűbb olasz tésztaétel, és amilyen egyszerű, annyira finom. A hozzávalók listája tényleg ennyi, a főzővíz megadja a krémes állagot, nem kell sem vaj (bár sok recept írja), sem tejszín (leírni is rossz, de a carbonarás tapasztalatok alapján inkább azért megemlítem), sem semmi más, így tökéletes, ahogy van! Viszont a másik oldalt is említsük meg: friss egész bors, jó minőségű tészta és sajt, trappistából, főzőtejszínnel neki sem érdemes állni (vagy legalább ne nevezzük autentikusnak...).  

desktop82_1.jpg

Hozzávalók (2 adaghoz): 

20 dkg durum spagetti tészta 

só 

1 púpozott teáskanálnyi őrölt fekete bors (szemes borsból frissen őrölve)

15 dkg pecorino sajt 

A tésztát lobogó vízbe tesszük éppen egy kevés sóval (a sajt is sós aromájú), és a csomagoláson szereplő főzési idő feléig főzzük. 

Közben egy serpenyőbe beletörjük a borsot, bekapcsoljuk alatta a lángot, és hagyjuk, hogy a fűszer kiadja az illatát. A lobogó, forró főzővízből rámerünk egy merőkanállal, hagyjuk kicsit "főni" benne. 

Ezután szedőkanállal átszedjük a serpenyőbe a félig főtt tésztát, 2-3 részletben beleszórjuk a lereszelt sajtot, közben merőkanalanként hozzáadagolunk a forró(!) főzővízből. Tényleg legyen forró, különben szétesik a szósz, hagyjuk alatta bekapcsolva a lángot! Amikor a tészta beszívta a vizet, jöhet a következő merőkanál, mintha csak rizottót készítenénk. A folyamatot pedig addig folytatjuk, amíg kialakul a krémes állag. Rögtön tálaljuk, kevés reszelt sajt és/vagy őrölt bors mehet a tetejére. Én a fotózással elszöttyögtem egy kis időt, látszik is a tészta állagán, ti ne járjatok így, tálaljatok gyorsan. :) 

A tésztát Pastel Ceramics kerámiába tálaltam. 

2019_08_08_019563.jpg
2019_08_08_019547.jpg