Édesburgonyás-szójaszószos tészta ördögszekér gombával

laktózmentes recept

2019. szeptember 14. - Csigó Zita

Ez a recept egy adag fotózásból maradt ördögszekér gombával kezdődött. Nálam gyakran van ilyen, ha az ételbe izgalmas és látványos alapanyag kerül, az általában a fotón külön is megjelenik, dekorációként. Vagyis bőven szokott maradni egy-egy magazinos rovat, poszt vagy egyéb munka elkészítése után nyersanyag a stylingból, ezekből főzök aztán magunknak a következő napokban. 

2019_09_14_020279.jpg

Tovább

Azok a csodás padlizsánkrémek...

Itt az igazi szezon, jöhetnek a variációk! / gluténmentes krémreceptek / laktózmentes krémek és bagett

Annyira finom padlizsánokat lehet kapni a piacon, hogy vétek lenne kihagyni a szezont. Rengeteg kedvenc receptem van, elsőnek jöjjenek a krémek! 4 különböző félét készítettem, sütöttem hozzá házi bagettet (vagy a formája miatt hívhatjuk inkább gyökérkenyérnek), szuper jó így együtt egy kora őszi (még nem plédbe burkolózott) vacsorához a teraszon. 

2019_09_04_020135.jpg

Tovább

Ne maradjon maradék!

Túrós-zabos palacsinta és zablepényes reggeli

Az előző majdnem 3/4 évemet a maradékok társaságában töltöttem, ebben az időszakban írtam, teszteltem és fotóztam a Morzsaparty receptjeit. A maradékok, a pazarlásmentes otthon, a tudatosság kérdése régóta foglalkoztat, ezért ez a könyv igazi szerelem projekt, nagyon-nagyon örülök, hogy megvalósíthattam a Corvina Kiadónál. A könyv szeptemberben jön, és még rengeteget fogok írni róla :), jönnek werkek, így készült posztok, legyen ez a mai amolyan bevezető. Egy gyors és egyszerű receptpárost mutatok (nyugi, ennél összetettebbek is lesznek szép számmal a könyvben), a két étel elkészítéséhez tényleg nem kell semmi különleges hozzávaló, sőt még nagyobb mennyiség sem, azaz jó kis maradékmentő ötletek. 

2019_08_30_020061.jpg

Tovább

Nyár végi orzósaláta

Ne spórolj a petrezselyemmel!

Hétvégén egy olyan nyári salátát készítettem, amelyben picit már benne van az ősz ígérete. Balzsamecet, méz, gyümölcsök, sonka és mozzarella, mindez rengeteg petrezselyemmel. Ez utóbbit tényleg nem érdemes kispórolni belőle, mintha csak tabbouleh-t készítenétek. Az orzó szerintem szuper jól megy a saláta karakteréhez, de ha lecserélnétek a tésztát, akár barna rizs, bulgur, kuszkusz, köles vagy quinoa is kerülhet bele.

2019_08_25_019971.jpg

Tovább

Sok paradicsom, még több Verona

... és egy villámgyors cacio e pepe

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a nyaralás külön programpontjának számított, hogy külföldről hozunk dolgokat? Mert hozni kell, határátkelés, végeláthatatlan sorok, vám és ellenőrzés ide vagy oda. Valahonnan cipőt, valahonnan élelmiszert, és persze, hogy sokaknak volt tuti arany beszerzési helye is. :)

Szerencsére ma már más világot élünk, viszont a "szokás" a reneszánszát éli nálunk pár éve. Oké, viccelek, de tény, hogy Olaszországból hazafelé paradicsom hegyekkel szoktuk megpakolni a hűtőtáskánkat. Annyira finomak, húsosak és édesek, hogy nem szoktam agyonbonyolítani a felhasználásukat, pici sóval, esetleg caprese salátának elkészítve kerülnek az asztalra. Inkább gombhoz a kabát felkiáltással főzök hozzájuk valamit, ami mellé ehetjük a parikat. Például az egyik legegyszerűbb olasz tésztaételt, cacio e pepét. 

2019_08_08_019564_masolata.jpg

Tovább

Kókusztejes dinnyeleves, csicseriburger és őszibarackos granita, jöhet egy jó kis húsmentes buli?

Helló, Retro! Az ételek elkészítésében a Russell Hobbs Retro konyhai robotgép volt segítségemre

A főzősulis tanfolyamaimon és a (nem fotós) workshopjaimon leggyakrabban arról szoktak kérdezni a résztvevők, hogy milyen konyhai gépeket érdemes vásárolniuk. Na jó, nem, a fő kérdést sosem úszom meg: "és ti az összes ételt megeszitek, amiket a magazinokba készítesz?" - hogyne, eszünk mi álló nap, most is eszem, csak már megy láthatatlan üzemmódban is. :) Komolyra fordítva, azt tapasztalom, hogy sokan azért meg sem próbálnak hatékonyan gépesíteni, mert attól tartanak, hogy a kiszemelt eszköz dobozának kinyitását követő 2. másodpercben menthetetlenül elvesznek a használati utasítás és a temérdek kis alkatrész (összefoglaló néven: bigyó) útvesztőjében. Nekik jó hír, hogy egy olyan szuper kis géppel készítettem el a teljes menüt, ami a lehető legminimálisabb alkatrészből hozza ki a maximumot, ráadásul precíz, masszív és abszolút tud minden olyat, amit elvárunk egy konyhai robotgéptől. Ő a Russell Hobbs Retro kollekciójának robotgépe. Mutatom is részletesen, hogy miért érdemes beszereznetek. 

2019_07_24_019129_1.jpg

Tovább

Koktélparadicsom 3-szor: a salsa, a konfitált és a sült kolbászos

A vidám nyári estékhez Vidám Paradicsomos snack illik, ugye?

Paradicsom=nyár, azt hiszem, ezt nem is kell tovább ragoznom. A blogra számtalan paradicsomos receptet tettem fel, és a fotóimon is gyakran gurulnak ide-oda helyes koktélparik, így hát mondanom sem kell, nagyon örültem a Vidám Paradicsomtól érkezett csupa paradicsom pakknak. Tudtátok, hogy minden fürtön a legelső paradicsom a legfinomabb? Az első termés kapja ugyanis a legtöbb tápanyagot és erőt a növénytől, így ez a legértékesebb mind közül. Ti kinek adnátok az első szemet? 

2019_07_19_018931.jpg

Tovább

Tejes pite egressel

Egy amolyan igazi "countryside" (új definíciót alkottam? :) ) sütit sütöttem hétvégén. Az egres számomra egyenlő a vidéki nyárral, szerintem a nagymamám egresbokrai és a gyerekkori vakációk miatt. Szedni persze nem egy élmény, sütni, főzni viszont annál jobb ezzel a gyümölccsel. Oké, nem a legmutatósabb, de annyi baj legyen. 

2019_07_14_018806.jpg

Tovább

Műanyagmentes július – szerintem

Lehetetlen kikerülni a témát, a lelkesítő posztok, cikkek hadát, a pro és kontra érveket, illetve azokat a megcáfolhatatlan tényeket sem tudjuk elengedni a fülünk mellett, amelyek bizonyítják: a probléma fő forrása nem Európa, és nem is az a fránya műanyag szívószál. Mi is megírtuk az Ízes Életen, mert azért mégis ott motoszkál valahol mélyen a sok kicsi elve, és az organikus, alulról szerveződő változásokban rejlő siker ígérete. Megpróbálni, célokat kitűzni, betartani – kicsit elbukni, majd felállni a kudarcból – mindenesetre dicséretes. 

aszaltparadicsomossutemeny1.jpg

Tovább

Provence itthon

A levendula az egyik legszebb dolog a nyárban...

Régen frissült a blog, ennek oka mi más lenne, mint az új szakácskönyvön végzett utolsó simítások, aztán pedig az ominózus utolsó, éjszakába nyúló simítások miatti tetemes lemaradások behozására tett kísérletek. Még most sem vagyok egyenesben, a kézirat leadva a Kiadónak, pár hangulatfotó van már "csak" hátra (ez is húzódott az előző időszak folyamatos esőzései miatt), illetve már nyakig egy másik projektben, amivel ha lehet, még jobban meg vagyok csúszva. :) 

Viszont a nyár az én évszakom, hiába temet be éppen a munka, csak kell írni a blogra is, ezeket a sorokat éppen hajnali 1/4 2-kor pötyögöm... A levendulával viccesen ambivalens a kapcsolatunk (bár nem tudom, ő hogyan érez), valami elképesztő allergiás voltam(?) rá hosszú évekig. Nem olyan "jaj, lehet, hogy allergiás vagyok" módon, hanem már attól is viszkettem, ha hozzáértem a növényhez. Aztán idén jött az, amitől a legjobban féltem: az egyik magazinba, ahova dolgozom, levendulás sütiket kértek tőlem. Igen, egy teljes anyagot, ami nem kevesebb, mint 2 nap levendulamámort jelent a sütéssel-fotózással (és az alapos szellőztetéssel :) ) együtt. Annyira féltem, hogy mondtam M.-nek, bizony ezúttal csak ő fog kóstolni (mindig minden kiadott receptem megkóstolom, akkor is, ha századszor készítem), én pedig majd kesztyűben és maszkban nyomom végig az anyagot. Aztán történt valami nagyon furcsa: csak nem jöttek a tünetek. Kóstolni csak 1-1 falatot mertem (jók a sütik, tessék megsütni, a Fanny magazinban fognak hamarosan megjelenni), de csodák csodájára kesztyű nélkül pakolgattam a levendulás dekort különösebb probléma nélkül. 

2019_06_22_017577_1.jpg

Tovább