Többször írtam/beszéltem már arról, hogy közel egy éve nevelgetek-etetgetek itthon kovászt. Azelőtt is gyakran sütöttem péksütiket, kenyereket, viszont azóta a magunknak szánt kenyér kizárólag a kovászommal készül. Tényleg más, tényleg jobb, az eltarthatóságáról nem is beszélve. Aztán a tavaszi vírushelyzet mások kedvét is meghozta a kovászkészítéshez, és én is osztogattam az anyakovászból, hogy egyszerűbb legyen a kezdet. Valljuk be, kovászt "tartani" :) életforma, és azt is valljuk be, hogy ehhez nincs mindenkinek türelme. És ahhoz sem, hogy kb. 1,5 napot várjon a kenyerére (előre kell gondolkozni), ugyanis onnantól, hogy előkerül a hűtőből az anyakovász, kb. ennyi idő szükséges a kész kenyérig. Nekem nem vette el a kedvem, de tudom, hogy a normális kerékvágásba visszarendeződés után sokan vannak úgy, hogy tök jó volt kovászolni, de nincs rá idő. Viszont az a jellegzetes kovászos ízvilág és állag de jó lenne. :) Nekik segít Kovászka. És persze nemcsak nekik, hanem azoknak is, akik a kovászuk mellé szeretnének egy gyorsabb alternatívát, hiszen van az úgy, hogy csak 1,5-2 óránk van egy kenyérre vagy egyéb péksütire, nem pedig 1,5 napunk. Mivel a saját kovászom révén van összehasonlítási alapom, kifejezetten kíváncsi voltam arra, hogy "mit tud" Kovászka.
Kovászkáról már írtam egy cikket az Ízes Életre, ebből jön most pár részlet.
***********
„A kovász mindenkié” – vallják Kovászka megálmodói, Márkus Máté és Szabó Gergő. Elsőre talán hihetetlennek hangzik, de Kovászkát a tavaszi járvány- és karanténhelyzet hívta életre. Ha jobban belegondolunk – és hozzátesszük, hogy az ötlet a közgazdász Máté fejéből pattant ki –, már egyáltalán nem fogjuk meglepőnek érezni, hiszen a koronavírusos időszak pánikvásárlással és több héten át tartó élesztőhiánnyal kezdődött. Persze volt kenyér a boltokban, de sokan döntöttek a mindennapos vásárlások felfüggesztése mellett, ezzel párhuzamosan pedig megnőtt az igény az otthoni kenyérsütés technikájának elsajátítása iránt. És mivel úgy nézett ki, hogy az élesztő tartós hiánycikk lesz, egyre többen fordultak a hagyományos kovászolás felé. Kimondhatjuk, hogy házi pékek országa lettünk. Viszont valljuk be, kovászolni hiába jó dolog, macerás és időigényes, így miután kezdett visszatérni az élet a megszokott kerékvágásba, sokan hagytak fel a kovászuk etetgetésével. Kovászka erre a helyzetre nyújt megoldást: segítségével gyorsan és könnyedén varázsolhatunk kovászos ízvilágú kenyeret az asztalra. És ahogy már említettük, Máté közgazdász. Nem csupán a piaci rést, azaz a kenyériparban fellépő hiányt ismerte fel, hanem azzal, hogy a járvány miatt kialakult gazdasági recesszió idején építette fel üzemét az élelmiszermérnökként dolgozó Szabó Gergővel, a munkahely- és értékteremtéshez is hozzájárult.
Hogy „ki” is pontosan Kovászka? Szárított kovászkészítmény, segítségével a kezdő sütők is biztos sikerélménnyel gazdagodhatnak, hiszen a termék szárított rozskovász mellett instant élesztőt is tartalmaz. Ajánljuk időhiányosoknak, azoknak, akiket elrettent a házi anyakovász életben tartása, etetgetése – vagy csak egyszerűen nem fér bele az életritmusukba –, sőt azoknak is, akik egyáltalán vagy alig-alig sütnek otthon, viszont szeretnék kedvenc kézműves pékségük ízeit megidézni otthon. Kovászka csak természetes hozzávalókból áll, tartósítószert nem tartalmaz. Vegán termék, felhasználásával kevesebb, mint 2 óra alatt frissen sütött, kovászos jellegű kenyeret varázsolhatunk az asztalra. Bátran kísérletezhetünk, de az alapreceptet a honlapról is elérhetjük.
Bal oldali fotón az alapreceptből sült kenyér.
Kovászka gazdaságos kiszerelésben – szállítási költség nélkül – érkezik otthonunkba. Megálmodói hiszik, hogy a vírushelyzet hozzájárul(t) a vásárlói szokások pozitív irányú megváltozásához, átalakulásához, így kis tasakok helyett egy akkora csomagot kapunk, amelyből 25 darab fél kilós kenyér készíthető.
***********
Ez az egész így, egyben nekem nagyon-nagyon szimpatikus. És tegyük hozzá (igen, nálam ez már félsiker), amellett, hogy minden mai elvárásnak megfelel a csomagolás, Kovászka szupercuki. :) Az Ízes Életre az alapreceptet sütöttem meg, és annyira szuperül sikerült, hogy sok-sok további recept követte. Ezek jönnek most, de előtte még pár mondat a tapasztalatokról. Kovászka akkor is szuper választás, ha még sosem sütöttetek kenyeret, és akkor is, ha már van a hátatok mögött pár kenyérke. Az alaprecept (illetve az alábbi receptjeim) követésével lehetetlen elrontani, nincs nyűg, macera, az eredmény pedig ropogós héjú és "igazi kenyér" állagú. Tényleg nagyon egyszerű dolgozni vele. Számomra az egyik legfontosabb ezek mellett az, hogy becsomagolva napokig friss és puha marad, direkt eltettem egy csücsköt, ami egy hét után is teljesen jó volt. Nekem ez az igazi visszaigazolás.
És még valami: nem ez az utolsó posztom Kovászkáékkal. Most kezdtem el kísérletezni Vadkovászkával (100% szárított rozskovász élesztő nélkül), "ő" már másik műfaj: érlelgetni szükséges, akár az otthon nevelt kovászt. Illetve egyéb újdonságok is várhatók, amiket szintén ki szeretnék próbálni. :)
Rozsos- aszalt paradicsomos bagett
Hozzávalók (2 darabhoz):
35 dkg búzaliszt
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
2 dkg Kovászka
1 teáskanál só
15 dkg fűszeres olajban eltett aszalt paradicsom (jól lecsepegtetve)
4 evőkanál a fűszeres olajból
kb. 3 dl langyos víz
A kétféle lisztet, Kovászkát és a sót dagasztótálban összekeverjük. Közben az aszalt paradicsomot leszűrjük, félretesszük, a fűszeres olajból kimérjük a 4 evőkanálnyi mennyiséget. A lisztekhez adjuk, elkeverjük. Ezután a tésztát közepes fokozaton, 5-8 perc alatt megdagasztjuk úgy, hogy dagasztás közben apránként hozzácsorgatjuk a vizet. Sima felületű tésztát kell kapnunk. Letakarjuk, és meleg helyen hagyjuk a duplájára kelni.
Az aszalt paradicsomot kis darabokra vágjuk. A megkelt tésztába beledolgozzuk a paradicsomot, letakarjuk, és hagyjuk ismét megkelni. Ezután lisztezett felületen átgyúrjuk, két egyenlő részre osztjuk, majd mindkét bucit kb. 40 cm-es hengerré sodorjuk. A hengereket a két végüknél fogva, ellentétes irányban párszor megcsavarjuk, majd sütőpapírral bélelt sütőlemezre helyezzük. A tetejük nyugodtan maradhat lisztes, de le is kenhetjük vízzel. A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra. Amíg melegszik, még hagyjuk kelni a bagetteket. Először 200 °C-on 10, majd 180 °C-on további kb. 12-15 percet sütjük.
Áfonyás-sokmagvas tönkölylisztes cipó
Ha szeretitek a "töményebb" kenyereket, 30 dkg fehér tönköly búzaliszt és 20 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt keverékéből is megsüthetitek a kenyeret.
Hozzávalók (2 darabhoz):
A tésztához:
25 dkg búzaliszt
15 dkg fehér tönköly búzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
2 dkg Kovászka
1 púpozott teáskanál só
4 evőkanál olívaolaj
kb. 3-3,2 dl langyos víz
Valamint:
8 dkg aszalt vörösáfonya
4 dkg tetszőleges olajos mag vagy magkeverék (fenyőmag, napraforgómag és tökmag, de lehet pl. dió, mogyoró, madula is)
A háromféle lisztet, Kovászkát és a sót dagasztótálban összekeverjük. Az olívaolajat a lisztekhez adjuk, elkeverjük. Ezután a tésztát közepes fokozaton, 5-8 perc alatt megdagasztjuk úgy, hogy dagasztás közben apránként hozzácsorgatjuk a vizet. Sima felületű tésztát kell kapnunk. Letakarjuk, és meleg helyen hagyjuk a duplájára kelni.
A megkelt tésztába beledolgozzuk az aszalt áfonyát és a magkeveréket, letakarjuk, és hagyjuk ismét megkelni. (Az áfonyát a mazsolával szemben nem szoktam beáztatni, a magokat viszont érdemes forró, zsiradékmentes serpenyőben kissé megpirítani, hogy még intenzívebb legyen az ízük. Csak akkor adjuk a tésztához, miután teljesen kihűltek.) Miután ismét megkelt, két egyenlő részre osztjuk, és 1-1 cipót formázunk belőle (próbáljuk úgy hajtogatni, formázni, hogy a magvak és az áfonyaszemek a tészta belsejébe kerüljenek), és sütőpapírral bélelt sütőlemezre helyezzük. 220 °C-ra előmelegített sütőben, lefedve 25 percet sütjük, majd mérsékeljük a sütő hőmérsékletét 190 °C-ra, és fedő nélkül további 20 percet sütjük a cipókat.
Sült hagymás-vajas csavart kalács
Hozzávalók (1 nagy kalácshoz):
A tésztához:
40 dkg búzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 dkg Kovászka
1 teáskanál só
10 dkg vaj
1 tojás
kb. 2,5-2,8 dl langyos tej
A töltelékhez:
1 evőkanál olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
8 dkg vaj
só
1 gerezd fokhagyma
12-15 szem magozott, fekete olajbogyó
A kétféle lisztet, Kovászkát és a sót dagasztótálban összekeverjük. Belemorzsoljuk a kis kockákra vágott vajat, majd hozzáadjuk a tojást. Ezután a tésztát közepes fokozaton, 5-8 perc alatt megdagasztjuk úgy, hogy dagasztás közben apránként hozzácsorgatjuk a tejet. Sima felületű tésztát kell kapnunk. Letakarjuk, és meleg helyen hagyjuk a duplájára kelni.
Közben az olívaolajat felhevítjük egy serpenyőben. Rátesszük a megpucolt, finomra aprított vöröshagymát, és lassú tűzön puhára sütjük. Félretesszük hűlni. A puha vajat kevés sóval ízesítjük, hozzákeverjük a megpucolt, lereszelt fokhagymát. Az olajbogyókat felkarikázzuk.
A megkelt tésztát lisztezett felületen átgyúrjuk, és kb. 35*30 cm-es téglalappá nyújtjuk. Egyenletesen megkenjük a fokhagymás vajjal, majd megszórjuk a sült hagyma és az olajbogyók keverékével. Rövidebb oldalától indítva feltekerjük, a végeket összecsípjük. Az így kapott hengert hosszában, éles késsel kettévágjuk úgy, hogy az egyik végén pár cm-t egyben hagyunk. A két szálat összefonjuk úgy, hogy a vágási felület felfelé legyen, és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük. A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra. A kalácsot hagyjuk még addig kelni, amíg bemelegszik a sütő. Kb. 30 perc alatt készre sütjük, 10-12 perc után érdemes letakarni, hogy a tetején ne égjen és keseredjen meg a hagyma.
Kerámiák a posztban: Pastel Ceramics
