Még nem vagyunk sajnos a végén, hogy pontokba szedhessük az elmúlt időszak tapasztalait, sőt, most vagyunk csak igazán benne. Sokan megfogalmazták már, hogy mire taníthat ez az időszak. Szerintem türelemre, elfogadásra, hiszen nem tudsz változtatni a helyzeten, sőt kilépni sem tudsz, mert nincs hova, illetve arra is, hogy a lehető legközhelyesebben fogalmazva tudjunk végre örülni a "semminek". 

Szerencsés vagyok, mert nekem ez valahogy megy. Nem tudom, miért, nincs különösebb oka, inkább alaptermészet, szeretem a letisztult formákat és a kevés bútort az otthonomban, a kicsi, de jól kombinálható ruhatárat, és a főzésben is kedvelem a jó értelemben vett egyszerűséget, talán ezért is vagyok oda az olasz paraszti konyháért. Ha magunknak főzök, mindig irtó egyszerű ételek kerülnek az asztalra, olyanok, amelyekben nincs "csavar", tiszta ízek friss, szezonális és jó minőségű alapanyagokból. Nálunk például egytalán nem "ma csak ez van" típusú ebéd a paradicsomos spagetti. A lehető leglassabban főzöm a szószt, és az összes zöldfűszer saját nevelgetésű: a teraszon nő kis és nagyobb cserepekben a bazsalikom, a kakukkfű, a rozmaring, az oregánó és még rengeteg fűszer. Jó minőségű durum tésztával és "rendes" parmezánnal szuper kis étel ez. 

És hogy miért írtam le mindezt? Azért, mert az egyszerű fogások nálam összekapcsolódnak az otthon- és biztonságérzetet nyújtó comfort foodok fogalmával. Most, amikor minden bizonytalan kimenetelű körülöttünk, ilyeneket főzök legszívesebben. Ezek a receptek #nemszakácskönyvbevalók, annyira egyszerűek. Viszont szeretnék párat megosztani veletek, erre pedig nincs is jobb felület a blognál. Csütörtökön jön az első, nem árulom még el, hogy mi az, #staytuned!

Egyébként el kell mondanom, a második hullámot sokkal nehezebben viselem, mint az elsőt. Egyre kevésbé látom a végét, a számok ijesztőek és sajnos a környezetünkben is több esetről tudunk. Nincs itt a nyár ígérete, épp ellenkezőleg, megyünk bele a télbe, ilyenkor még a futás sem dob fel annyira, mint tavasszal és nyáron, ma is a szürkeségben nyomtam le a szokásos adagot. Azaz még jobb hazajönni és "csak úgy" nekilátni főzni. 

Van még egy topic, amit a jelenlegi helyzet hívott életre. A Corvina Kiadó Facebook oldalán tavasz óta gyűlnek a receptek a Karanténkonyhába (egész pontosan: Karanténkonyhának indult, aztán a lazításoknak hála átalakult tudatos konyhává - most megint a karantén dominál sajnos). Hogy miért a Corvina? Remélem, ez nem szorul magyarázatra :), a Csomagolj ebédet! és a Morzsaparty című szakácskönyveim kiadója. :) A Karanténkonyha sorozatot az első hullám indította útjára, a receptek a tudatosság, a maradékhasznosítás, a karanténos hétköznapok és ünnepek, valamint esetenként a mealprep jegyében születtek. Érdemes visszanézni a videókat, az sem kizárt, hogy néha még készül hozzá új rész. A sorozat ezen a linken érhető el. Az összes receptet nagyon szeretem, nézegessétek végig, az egyik kedvencem pedig itt is megmutatom. 

Serpenyős burgonya citrommal, tonhallal

Hozzávalók (4 személyre):

1 kg burgonya

3 evőkanál olívaolaj

só, őrölt fekete bors

1 nagy fej vöröshagyma

1 nagy vagy 2 közepes kápiapaprika

2 gerezd fokhagyma

1 nagyobb citrom

1 tonhalkonzerv

1 marék olajbogyó

A burgonyát héjában megfőzzük (ne főjön túl!), meghámozzuk, majd miután legalább langyosra hűlt, felkarikázzuk vagy cikkekre vágjuk.

Egy serpenyőben felhevítünk 2 evőkanál olajat, rátesszük a burgonyát, sózzuk, borsozzuk, átpirítjuk. Szedőkanállal kivesszük. A maradék olajat a serpenyőbe öntjük, átsütjük rajta a félkarikára vágott vöröshagymát és a felcsíkozott kápiát. Hozzáreszeljük a fokhagymát, finoman megsózzuk, majd visszatesszük a burgonyát. Összeforgatjuk, rálocsoljuk a citrom levét (ha kezeletlen héjú citromot használtunk, pár reszelés citromhéj is mehet nyugodtan a serpenyőbe).

A tonhalat lecsepegtetjük, a krumplira kanalazzuk, végül megszórjuk az olajbogyókkal. Melegen tálaljuk.