Amikor elindítottam a PlanAll heti extra tartalmakat a blogon, először 1-2 hónapot terveztem, de lassan közelítünk az 5 hónaphoz is. :) Ennyi idő bőven elegendő ahhoz, hogy új szokások alakuljanak ki, ahogy látom a visszajelzésekből, főztök, süttök, csodaklassz rajzokat alkottok az oldalakra. <3 És abban szintén biztos vagyok, hogy ha volt is köztetek esetleg valaki, aki a februári borús időben és a riasztó járványadatok okozta rossz hangulatban a sarokba dobta a plannert, ő is már új lendületet kapott, elvégre tavasz van.
Összefoglalva, ez egy PlanAll záró poszt lesz, titeket persze továbbra is ott vár hétről hétre az új tartalom, próbáljátok ki az összes receptet, ötletet, tippet, hamarosan például érkezik az egyik kedvencem, a bodzás hét. Minden tagnek, visszajelzésnek, kipróbált receptnek örülök, továbbra is küldjétek, küldjétek! Egy-egy kapcsolódó poszt erejéig persze még lehet, hogy visszatérnek ezek az extra tartalmak, de ellaposítani sem szeretném a sorozatot, ezért zárom le 4 hónap után.
Ha már posztsorozatot zárunk, zárjunk személyesen. Egyszer valaki azt kommentelte egy izeselet.hu-s receptem alá, hogy "ez a nő tuti nagyon szeret főzni, látszik az ételein a főzés szeretete". Az "ez a nő" megfogalmazáson most gyorsan lendüljünk túl :), szándékosan nem szerettem volna átfogalmazni a kommentet. Mert valahogy mögötte ott van az, ami miatt 12 év után is annyira szeretem a munkámat, mint a legelején. Szeretek főzni, tálalni, etetni. Ételeket fotózni, de egyáltalán nem "reklámfotó stílusban" (ennek is megvan a létjogosultsága, és igen, baromi komoly szakmai tudást igényel, csináltam, tudom), hanem hangulatokat, érzéseket közvetítve.
A sok-sok főzős év alatt a privát életemben is kialakultak az ételekhez kapcsolódó szokásaim, erről írtam például az egyik 2020-as karácsonyi posztomban. Ilyen szokás a narancslekváros zablinzer és a töltött tintahal karácsonyra, a sárgatúró húsvétra. De hogy ne csak ünnepeket említsek, ugyanide sorolom a rusztikus, serpenyős lepényemet, ami jóféle vajjal bármikor jöhet, vagy (hogy mondjak teljesen más jellegűt is) a tipikus ripsz-ropsz ebédemet, a szójaszószos, gyömbéres, tofus, kaliforniai paprikás, lime-os, korianderes (üveg)tésztámat is.
Aztán évek óta itthon sütöm a kenyeret saját nevelgetésű kovászból, állandóan tele van a teraszom (télen a konyhaablakom) friss, cserepes zöldfűszerekkel, idén ehhez becsatlakozott a mikrozöld termesztés (szuperkönnyű, és annyira jó szüretelni az étkezésekhez), plusz tegnap megérkezett az első kör vetőmagom is a kertbe (főleg saláták). Ezek mind olyan ételek, szokások, amiket nem otthonról, a gyerekkoromból hoztam, hanem saját "tradíciók". Érdekes egyébként, hogy egyáltalán nem "tipikus" evős/etetős családból származom, ami pedig egyáltalán nem volt jellemző otthon, az a magyar konyha (most sem áll közel hozzám).
És ilyen a "terápiás ételem" is. Nehéz hónapokon vagyok túl, múlt szombaton "lett vége" (nem pozitív végkifejlettel), és valahogy megint automatikusan a paradicsomos tésztámhoz nyúltam. Igen, nekem ez a terápiás étel: minél lassabban fő a szósz és minél többféle friss zöldfűszert vágok, tépek, csípek bele, annál jobb és annál inkább terápiás, otthon-érzést nyújtó comfort food. A recept hihietetlenül egyszerű, semmi "csavar" nincs benne (oké, talán a paradicsom felezése ide sorolható), ezekbe az ételekbe nem is kell. Pont így jók. Laktatnak, feltöltenek, energiát adnak – és nem csak fizikai értelemben. A jó minőségű alapanyagok viszont elegedhetetlenek.
Hozzávalók (4 személyre):
2 evőkanál olívaolaj
3 nagy gerezd fokhagyma
2 konzerv (2*40 dkg) hámozott vagy aprított paradicsom
1 kisebb ág rozmaring
3 kisebb ág kakukkfű
2 kisebb ág oregánó
só
1 nagy marék bazsalikomlevél
30 dkg tetszőleges (durum) tészta (linguine, spagetti, bucatini)
Az olívaolajat felhevítjük egy serpenyőben. Rátesszük a megpucolt, felaprított fokhagymát, megfuttatjuk rajta, majd felöntjük az egyik konzerv paradicsommal. Mehet bele egészben a rozmaring, illetve a kakukkfű és az oregánó lecsipkedett levelei. Felforraljuk, megsózzuk (cukrot nem szoktam beletenni), és lassú tűzön, néha megkeverve sűrűre főzzük.
Amikor már jó sűrű, hozzáadjuk a paradicsom másik felét. Ezzel már csak rövid ideig főzzük (összefőzzük), így lesz egy kis friss, könnyed, nyárias plusz benne. Közben hozzáadjuk az összetépkedett bazsalikomot is, az egész rozmaringot pedig eltávolítjuk.
A tésztát lobogó, enyhén sós vízben kifőzzük, és a szósszal tálaljuk.
A stylinghoz családi örökség :) tálat és tányérokat használtam.
