Érdekes története van annak, hogy elkezdtem mentes receptekkel foglalkozni. Gyakorlatilag egyszerre jött szembe a családi érintettség (glutén), és kerestek meg egy elég komoly munkával, mentes receptgyűjtemények készítésével (receptfejlesztés és fotózás). Jó pár éve volt mindez, azóta az egyik védjegyemmé vált a "mentes", ezért is kapott külön fülecskét itt a blogon. Ebből született a Diéták nagykönyve szakácskönyvem (amibe csak glutén-, laktóz- és hozzáadottcukor-mentes receptek kerültek). A Fanny Konyha magazinba szintén mentes/tudatos recepteket készítek több mint egy éve, illetve több mentes céggel dolgoztam együtt az elmúlt időszakban. Nem vagyok "csak mentes", alapvetően tudatos, szezonális, maradékmentős recepteket írok, de fontosnak tartom, hogy foglalkozzak a főbb érzékenységekkel, mert egyre több embert érintenek, és mert iszonyú sok pocsék mentes ételt kóstoltam. 

Általában arra törekszem, hogy ne kényszeresen "pótoljak", hanem olyan ételeket készítsek, amelyekből egyszerűen nem hiányzik az érzékenységet okozó alapanyag. Például egy wokos pirított zöldséges, csirkés, szójaszószos, szuper fűszeres üvegtésztánál egyáltalán nem fog eszünkbe jutni, hogy jé, gluténmentes, mert (ha a szójaszósz összetételére figyelünk) teljesen természetes, hogy ez az étel így kerek, glutén hozzáadása nélkül.

A sütiknél picit más a szitu, hiszen a legtöbbe kell valami lisztféleség. (Ezt mondjuk simán meg szoktam kerülni úgy, hogy desszertet csinálok, nem klasszik sütit, és ott aztán lehet durvulni jó kis ízekkel, mindenféle liszt nélkül. Vagy valami habkönnyű kevert túrósat sütök keményítővel, pudingporral, esetleg a kedvenc diós-csokis brownie-m/pitém, ami szintén nem látott hagyományos lisztet.)

Ezúttal klasszikusabb receptet szerettem volna gluténmentesíteni, mert tök jó a sült tejberizs és a túrótorta, de egy finom kávé vagy tea mellé néha csak kell az a szeletke kuglóf, ugye? A mentes sütiknél baromi fontos az állag, messziről látszik, ha ki van száradva, tömény, repedezik, a mentes táplálkozás pedig ne lemondásokról szóljon. Ez a süti annyira puha és könnyű, hogy a "sima liszt" sem hozza ezt az állagot, alaprecept következik, amit tetszés szerint variálhattok fahéjjal, olajos magokkal, csokicseppekkel, aszalt gyümölcsökkel vagy mázakkal. 

Hozzávalók (egy közepes méretű formához):

4 tojás 

12 dkg nádcukor 

1 vaníliarúd magjai 

0,5 dl semleges ízű olaj 

0,5 dl kókusztej (esetleg víz)

12 dkg mandulaliszt 

8 dkg fehér rizsliszt 

1 teáskanál sütőpor 

laktózmentes margarin a forma kikenéséhez (ha szükséges)

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük. 

A tojássárgájákat jó alaposan (legalább 2-3 percig) kikeverjük a nádcukorral, majd hozzáadjuk a vaníliát, az olajat és a kókusztejet vagy vizet. 

A mandulalisztet összekeverjük a rizsliszttel és a sütőporral, majd a tojásos masszához adjuk. Végül spatulával hozzáforgatjuk a tojásfehérjehabot is. A masszát (ha szükséges, zsiradékkal kikent) formába öntjük, és 180 °C-ra előmelegített sütőben tűpróbáig (kb. 30-35 perc) sütjük. Langyosan kifordítjuk a formából, és rácson hagyjuk kihűlni. 

Sokszor kérdezitek, hogy honnan vannak a tányérok, formák, egyéb kiegészítők. Jó hír, hogy ezúttal semmi külföld, a kuglófformát (és a textilt) tegnap vettem a Mömaxban, a biztonság kedvéért kikentem zsiradékkal, de szerintem anélkül is működik, klasszul kifordult belőle a süti. És a fenti adag 1/3-dal bátran növelhető, az is belefér.