Régen frissült a blog, ennek oka mi más lenne, mint az új szakácskönyvön végzett utolsó simítások, aztán pedig az ominózus utolsó, éjszakába nyúló simítások miatti tetemes lemaradások behozására tett kísérletek. Még most sem vagyok egyenesben, a kézirat leadva a Kiadónak, pár hangulatfotó van már "csak" hátra (ez is húzódott az előző időszak folyamatos esőzései miatt), illetve már nyakig egy másik projektben, amivel ha lehet, még jobban meg vagyok csúszva. :) 

Viszont a nyár az én évszakom, hiába temet be éppen a munka, csak kell írni a blogra is, ezeket a sorokat éppen hajnali 1/4 2-kor pötyögöm... A levendulával viccesen ambivalens a kapcsolatunk (bár nem tudom, ő hogyan érez), valami elképesztő allergiás voltam(?) rá hosszú évekig. Nem olyan "jaj, lehet, hogy allergiás vagyok" módon, hanem már attól is viszkettem, ha hozzáértem a növényhez. Aztán idén jött az, amitől a legjobban féltem: az egyik magazinba, ahova dolgozom, levendulás sütiket kértek tőlem. Igen, egy teljes anyagot, ami nem kevesebb, mint 2 nap levendulamámort jelent a sütéssel-fotózással (és az alapos szellőztetéssel :) ) együtt. Annyira féltem, hogy mondtam M.-nek, bizony ezúttal csak ő fog kóstolni (mindig minden kiadott receptem megkóstolom, akkor is, ha századszor készítem), én pedig majd kesztyűben és maszkban nyomom végig az anyagot. Aztán történt valami nagyon furcsa: csak nem jöttek a tünetek. Kóstolni csak 1-1 falatot mertem (jók a sütik, tessék megsütni, a Fanny magazinban fognak hamarosan megjelenni), de csodák csodájára kesztyű nélkül pakolgattam a levendulás dekort különösebb probléma nélkül. 

Ezen felbuzdulva Pilisborosjenőre is elmentünk a fotós-levendulás csodahelyre, a Kevélyhegyi Levendulamezőre. Nagyon tetszik a koncepció, nem csinálnak őrületes faksznit abból, hogy fotózol, sőt a levendulásban itt-ott rusztikus asztalka, szék, pad, fotel, ez-az van elrejtve pop-up fotós helyszínként. És irtó bájos az egész, már messziről látszik a mezőn elszórtan gyűjtögető emberek alakja, aki pedig nem szedi a virágot, az fotóz vagy fotózzák, azaz sokan érkeznek full sminkben, romantikus nyári ruhában. Aranyos az egész úgy, ahogy van. Én egy másik most futó projektemhez mentem hangulatképeket lőni, és ha már ott voltam, persze teleszedtem a kisebb méretű zacskót (ebbe is rengeteg fért). 

Tudjátok, hogy az iszonyat csipkés romantika nagyon távol áll tőlem és a képi világomtól, de ez a mező önmagában is annyira szép, hogy a hozzám hasonlóan gondolkodók is bőven találnak fotótémát. És bár szegények eltörpülnek a levendulatenger mellett, én azért megemlítem, hogy jobbra, felfelé végig fűszernövények sorakoznak cuki jelölő táblákkal, nyugodtan lehet növényhatározósat játszani a lila traktorhoz menet. 

Enni még mindig nem merem, de olyan szép és annyian szeretitek, hogy készítettem egy levendulás receptet ide  a blogra is. Annyi a csavar, hogy nem édes-bájos romantikus édesség, annál Zitásabb, keveredik benne a sós és az édes. Egy picit azért lecsíptem ebből is, nagyon finom lett. :) 

Ps.: Az elmúlt héten kizárásos alapon a nyers paradicsomra lettem több alkalommal is kiütéses, valószínűleg keresztallergia, volt már korábban is hasonló probléma nyáron, például dinnyével. Annyiból dráma, hogy paradicsom nélkül nem élet az élet, inkább kérem szépen vissza a levendula allergiát!

 Fűszeres-barackos lepénykenyér 

Hozzávalók (2 nagyobb szelethez):

15 dkg búzaliszt 

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 

fél tasak instant élesztő 

1 csapott kávéskanál só 

2 evőkanál olívaolaj + a locsoláshoz 

3-4 szem sárgabarack

pár kis ág rozmaring 

pár kis ág levendula

1 marék feta sajt 

A kétféle lisztben elkeverjük az élesztőt, a sót és a 2 evőkanál olívaolajat. Fokozatosan hozzácsurgatunk annyi langyos vizet (kb. 1,5-1,7 dl), hogy összegyúrva lágyabb tésztát kapjunk. Megdagasztjuk, letakarjuk, és a duplájára kelesztjük. 

A megkelt tésztát lisztezett felületen átgyúrjuk, 1,5-2 cm vastagra nyújtjuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlemezre tesszük. Belenyomkodjuk a megmosott, felcikkezett barackot, megszórjuk a rozmaring ágacskákkal és a levendulával (egy kisebb virág elmorzsolva a barackokra is mehet), rátesszük a fetát, végül pedig meglocsoljuk olívaolajjal. 

200 °C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.