Az ünnepi készülődés más most, mint az előző években. Igaz, hogy a magazinokba írt receptjeimet idén is hetekkel-hónapokkal korábban megcsináltam (a "privát" húsvéti sonkánk szám szerint a negyedik :) ), de a blogra ezúttal semmiféle "last minute" poszt nem került. Egyrészt azért, mert bízom benne, hogy nem rohangáltok folyamatosan, egy-egy alapanyagért boltba, másrészt pedig azért, mert idén szerintem nem kell elkészülnünk. Otthon vagyunk, nem várunk vendégeket és mi sem megyünk sehova (házi finomságokkal felpakolva), így simán lehet az ünnepi kikapcsolódás része a főzés vagy a sütés. Rohanás, kapkodás és az időre elkészülés terhe nélkül. 

Ez a répapite ráadásul annyira illatos, miközben sül, hogy már az felér egy jó kis lelki tuninggal. Mivel boltba nem mentek :), variáljátok bátran a hozzávalókat, írok is pár helyettesítési lehetőséget. Gyömbér mehet bele friss, vagy a gyömbér+fahéj kombó helyett elővehetitek a karácsonyról maradt mézesfűszer keveréket, és persze a sima liszt, cukor is megteszi ezúttal. Mandula helyett dió és mogyoró is szuper választás. 

Hozzávalók (8 szelethez):

30 dkg sárgarépa (tisztított, hámozott, reszelt, felesleges levétől kinyomkodott súly)

3 tojás 

15 dkg nádcukor 

3/4 dl semleges ízű olaj 

1 teáskanál őrölt fahéj 

1 kávéskanál őrölt gyömbér 

10 dkg finomra őrölt mandula 

10 dkg zabpehelyliszt 

1 teáskanál sütőpor 

2-2,5 dkg durvára tört mandula (vagy mandulapálcika, mandulaszirom)

A díszítéshez:

5 dkg fehér csoki 

pár csepp olaj 

csoki- és cukortojások 

mandulaszirom

A sárgarépát megpucoljuk, kis lyukú reszelőn lereszeljük, egy szűrőbe tesszük, és kinyomkodjuk belőle a nedvességet. A tojásokat habosra keverjük a nádcukorral, az olajjal és a fűszerekkel. Hozzáforgatjuk az őrölt mandulát, a zabpehelylisztet, a sütőport, majd beleforgatjuk a tört mandulát és reszelt répát is. A masszát közepes méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk (mivel pite, nem kell magasnak lennie). 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk langyosra hűlni, majd rácsra borítjuk, és lehúzzuk róla a sütőpapírt. Megvárjuk, hogy teljesen kihűljön. 

Az összetördelt csokit az olajjal együtt, vízgőz felett megolvasztjuk. A sütire csorgatjuk, tojásokkal, mandulaszirommal díszítjük. A süti egyébként nem púposodik fel, csak azért vágtam egyenesre a tetejét, hogy még szebben mutasson rajta a díszítés. 

Írok egy picit a kovászról is. Az a helyzet, hogy korábban kezdtem :), tavaly augusztus óta nevelgetem-etetgetem a kovászom. Nagy túlélő: hoztam-vittem, költöztettem, "ő" pedig él és virul, pedig ezalatt az idő alatt több szobanövény is kipusztult mellettem. Augusztus óta csak házi, kovászos kenyeret eszünk, viszont a járványhelyzet azért számomra is hozott újdonságot. A pizzát, kalácsot és egyéb kelteket ugyanis eddig élesztővel (hol frissel, hol szárítottal) készítettem, most viszont áttértem a kovászra. Nem is kaptunk élesztőt (ok, mivel nem munkához kellett, elintéztük annyival, hogy nem volt az Auchanban, tehát nem jártuk be érte a fél országot), és ki is szerettem volna próbálni. A pizza szuper lett, és a kalács is csodásra sikerült. Épp most kel a következő, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy tényleg tuti-e a recept, és másodszor is megkapom-e ugyanezt az állagot. Hogy megenni ki fogja, azt nem tudom, mert kenyeret is sütöttem, de hát ezért van mélyhűtőnk. :)

Dekoráljatok, süssetek, főzzetek, skype-oljatok, chateljetek, telefonáljatok. Annyiszor elhangzott az elmúlt években, hogy a húsvét nem más, mint autóban töltött fél napok és sok 100 km-nyi rohanás. Most ez garantáltan nem lesz, nézzétek ezt az oldalát. 

*Ha laktózérzékeny vagy, a díszítésre is figyelj kérlek oda! A répapite tésztája laktózmentes. Gluténérzékenység esetén pedig a felhasználni kívánt zabpehelylisztet és a díszítést is muszáj alaposan megnézni.