Szerda óta pár hónapon keresztül az "átmeneti otthonunkban" élünk. Eladtuk a felsőpakonyi házunk, épül az új Érden, erre az időre az tűnt a leginkább ésszerű megoldásnak, hogy beköltözünk a szüleim házába, ahol tudok főzni, fotózni (azaz dolgozni és pénzt keresni a már most kiválasztott új bútorokra és lakber kiegészítőkre - de várom!). Amellett, hogy tök praktikus és jó, baromi nehezen viselem már így 3 nap után is. Aki járt nálam workshopon vagy egyéb munkaügyben, az tudja, hogy letisztult, minimalista (vevőjelöltjeink egy része szerint "üres és kopár, de majd teszünk képeket a falakra" - ezen mindig jót röhögtem) házunk volt, cserébe most az ideiglenes matracom körül széklábak, Ikeás kék szatyrok és költözős dobozok hada, akármerre nézek. (Közérdekű: privát workshopokat éppen ezért 2019 januárjától tartok ismét, már Érden, Rákospalotára kérlek akkor egyeztess velem időpontot, ha kifejezetten katasztrófaturista vagy, mert amúgy tökéletesen üzemel a műterem. Addig ajánlom a Fotózz otthon! kurzusaim, lesz hamarosan új is.)





Mivel a doboztengeren nem fogok tudni változtatni, igyekszem a jó oldalát nézni a helyzetnek (ami leírva könnyű, a megvalósítás jelenleg work in progress), összeszedtem, hogy mik is ezek:
- Újra Budapesten élek. Higgyétek el, könnyű abba belekényelmesedni, hogy Budapest határától kemény 7 km-re laksz, a hétvégi piacok, design események úgy kimaradtak az elmúlt évben, hogy csak pislogtam magamon. Ezen egyébként szeretnék változtatni, és Érdről továbbra is aktivizálni magunk.
- Kiesnek a privát workshopok, szeretnék csoportosat szervezni, főleg, hogy évek óta folyamatosan jönnek a kérdések, hogy mikor lesz. :)
- Tovább lehet bent maradni éjszaka a városban.
- Be lehet pótolni a rengeteg kihagyott kiállításmegnyitót, ha 20 percre vagyok a helyszíntől, könnyebb elővenni a "szép ruhát". (Ennek örömére 3 nap alatt 3 programot hagytunk ki, ok, a költözés és az azt megelőző előre dolgozás baromi fárasztó volt. Na, majd jövő héttől.)
- És még egy pici részlet, ami már kapcsolódik a jelenlegi poszthoz: ennek a háznak tök szép, vadregényes kertje van, tele növényekkel. Szóval lehet fotózni. :) Ezért ez a poszt is részben kint készült, második blogos almás süti a szezonban, süssétek, szeressétek, nagyon finom! :)
Zöld kerámiák a posztban: Keramihacker

Hozzávalók (egy kb. 24 cm-es kerek piteformához):
A tésztához:
20 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
12 dkg vaj + a forma kikenéséhez
1 csipet só
1 tojás
2 evőkanál nádcukor (lehet édesebbre, én szeretem a tészta-töltelék közötti kontrasztot)
kb. 2 evőkanál hideg tej
A töltelékhez és a szóráshoz:
1 kg alma (levesesebb, savanykásabb almát használtam)
8 dkg nádcukor
1 teáskanál kínaiötfűszer-keverék
fél bionarancs lereszelt héja
fél biocitrom lereszelt héja
3-4 evőkanál zabpehely
5 dkg aszalt vörösáfonya
3-4 evőkanál őrölt dió
A lisztben elmorzsoljuk a vajat. Hozzáadjuk a sót, az elhabart tojást és a cukrot. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, közben éppen annyi tejet (vagy vizet) adunk hozzá, hogy összeálljon a tészta. Folpakba csomagoljuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
Közben elkészítjük a tölteléket. A megmosott almákat meghámozzuk, közepes méretű kockákra vágjuk. Lábasba szórjuk, aláöntünk pár evőkanál vizet, majd párolni kezdjük. Hozzáadjuk a cukrot, az ötfűszert, a citrusok héját, és kevergetve addig főzzük, amíg az alma kissé megpuhul és összeesik. (Maradjon darabos!) Belekeverünk annyi zabpelyhet, amennyi felszívja a nedvességet az alma alól, végül hozzáforgatjuk az áfonyát is.
A pihentetett tésztát lisztezett felületen pár mm vékony körré nyújtjuk. Belehelyezzük a piteformába, kialakítjuk a peremét, a felesleget körben levágjuk. Alját megszurkáljuk villával, majd beszórjuk az őrölt dióval. Ráhalmozzuk a tölteléket, elsimítjuk. A maradék tésztából tetszőleges formákat szaggatunk ki, ezzel díszítjük a pite tetejét. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt készre sütjük.



