A Pesti Farm megálmodójával és tulajdonosával, Gedai Bencével még karácsony előtt találkoztunk. Bence mikrozöldekkel foglalkozik, én pedig nem tudnám jobban megfogalmazni a termesztés módját, ezért inkább idézem: "a Pesti Farmon innovatív módon vertikális gazdálkodást folytatunk, ennek köszönhetően minimalizálni tudjuk a termesztéshez szükséges földterületet sok hektárról néhány négyzetméterre. Nagyságrendileg 90%-kal tudjuk csökkenteni a vízfelhasználást a tradícionális gazdálkodásokkal szemben, illetve kontrollált környezetben garantálni tudjuk, hogy egész évben kiszámítható és tökéletes minőségű zöldségek kerüljenek az asztalra. Mikrozöldjeinket Budapest szívében termesztjük, ezzel is rövidítve az utat a farmtól egészen az ajtódig, hogy még az aratás napján megkaphasd a lehető legkisebb károsanyag-kibocsátás mellett. Minden növényt kézzel aratunk és vizsgálunk át, így biztosítva a tökéletes minőséget és frissességet. Amikor a Pesti Farmon vásárolsz, egyenesen a termelőtől, tőlünk vásárolsz, nincsenek köztes értékesítők."
Landolt nálam 2 szép doboz mikrozöld: zöldborsó, illetve egy mix (a Pesti Farm kínálatában napraforgó, brokkoli, retek és a már említett zöldborsó mikrozöld szerepel), ezekkel készítettem 4 receptet (2 most jön, 2 pedig egy januári posztomban). Bízom benne, hogy a mikrozöldeket már senkinek sem kell bemutatni, de ha esetleg mégis most találkoztok velük először, jöjjön egy gyorstalpaló, szintén Bencétől.
Az első és legfontosabb, hogy a mikrozöld nem csíra! "A mikrozöldek apró, ehető növényi hajtások, melyeket fiatal korukban aratnak le, mielőtt kifejlett zöldséggé fejlődnek. A fajtától függően 5-10 cm magas növényekben koncentráltan jelenik meg az adott növény íze, tápanyagtartalmuk pedig 40-szer magasabb, mint a felnőtt egyedeké. Gazdagok A-, B-, E-, C- és K-vitaminban, antioxidánsokban. Amíg a csírák esetén az egész növényt gyökerestől elfogyasztjuk, addig a mikrozöldeknél a földfelszín felett vágjuk le a növényeket, és csak a szárát, leveleit fogyasztjuk." A mikrozöldek egyébként lebomló, komposztálható dobozokban kerülnek értékesítésre, a választékot itt találjátok (4 zöld + mixek).
Mikrozöldekkel nem most dolgoztam először, sőt. :) Tudjátok, mennyire szeretem a zöldséges ételeket, úgyhogy túlzás nélkül mondhatom, hogy vagy csíra vagy mikrozöld mindig van itthon, ahogy zöldfűszerek is. (Ma például olyan jó volt friss oregánót és kakukkfüvet behozni a paradicsommártáshoz a teraszról, igen, december 28-án.)
Mikrozöldekkel díszíthettek is, de én jobban szeretem jó nagy marékkal megszórni az ételeimet ezekkel a helyes kis hajtásokkal. És bár a következő két recept vegán, vegetáriánus és húsos fogásokhoz is szuperül passzolnak, elég csak olyan párosokra gondolni, mint a túró és a zöldségek, a tojás és a zöldségek vagy például egy jó steak zöldségekkel. Jelen esetben pedig a zöldségeket cseréljük le gondolatban mikrozöldekre. Érdemes ízek szerint is válogatni a mikrozöldek közül, például kihasználni a retek friss csípősségét, de "semlegesebb" ízű ételekhez nyugodtan mehetnek vegyesen is, ahogy a következő receptekben is látjátok.
Csicseriborsókrém
("Majdnem" humusz, de azért nem az. :) )
Hozzávalók (4 személyre):
1 konzerv (24 dkg-os kiszerelés) csicseriborsó
2 evőkanál olívaolaj
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
só, kevés citromlé
1 nagy marék vegyes mikrozöld
A csicseriborsót leszűrjük, a konzerv levét megtartjuk. A csicserit késes aprítóba szórjuk, összetörjük az olívaolajjal, a megpucolt, lereszelt fokhagymával, kevés sóval és citromlével. Közben fokozatosan annyit adagolunk hozzá a félretett léből, hogy szép krémes állagú legyen.
A csicseriborsókrém egyik részét karfiolsteakre, másik részét pedig serpenyős lepénykenyerekre kentem.
Karfiolsteak
Hozzávalók (4 darabhoz):
1 nagy fej karfiol
2 evőkanál olívaolaj
só, őrölt fekete bors
A karfiolt megtisztítjuk, és 4 darab ujjnyi vastag szeletet vágunk belőle. (Persze a többit se dobjuk ki, a maradékból még bármit készíthetünk, amihez nem kellenek egész szeletek.) Egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre sorakoztatjuk a szeleteket, felületüket átkenjük olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. 180 °C-ra előmelegített sütőben (vastagságtól függően) kb. 30-35 perc alatt puhára sütjük.
Lepénykenyér
(A kedvenc lepénykenyerem éppen egy picit módosított változata.)
Hozzávalók (5-6 közepes méretű darabhoz):
12,5 dkg kenyérliszt
12,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 csapott kávéskanál só
késhegynyi sütőpor
2 evőkanál olívaolaj
kb. 2 dl meleg víz
kevés olívaolaj a sütéshez (sütéshez alkalmas, nem extra szűz!)
A lisztekben elkeverjük a sót, a sütőport és az olívaolajat. Gyúrni kezdjük, apránként hozzácsorgatjuk a vizet. Összegyúrjuk, puha, lágyabb, kissé ragadós tésztát kell kapnunk. Letakarjuk, legalább 20 percet pihentetjük. Egy serpenyőt felforrósítunk, kikenjük egészen kevés olajjal. A tésztából kis darabokat tépkedünk, széthúzkodjuk laposra, majd a serpenyőben mindkét oldalukat átsütjük. Ne égjenek feketére, de nyugodtan piruljanak! Rögtön tálaljuk vagy felhasználásig konyharuhába csomagoljuk.
*********************************************************************
Jön 2021, tervezz velem!
PlanAll Egyél jót, legyél jól!
