Mielőtt belecsapunk a receptbe, jöjjön pár sor az elmúlt hónapokról, a jelenlegi időszakról és arról, hogy hogyan látom most a vírushelyzetet. Tavasszal több hosszabb távú projekten dolgoztam, illetve az online platformok (teljesen nyilvánvalóan) inkább megerősödtek a karantén ideje alatt. Azt hiszem, ez "mentett meg", le tudtam magam foglalni, néha-gyakran 14-16 óra munkával, annyira sok volt a határidőre elvégzendő munka. A fennmaradó időben pedig futni jártam (persze ezzel most sem hagytam fel), ez is segített, hogy még jobban eltereljem a gondolataimat. Így sem sikerült tökéletesen, a bizonytalanságérzet az egyik legnagyobb ellenségem, szorongással vegyítve szinte lehetetlen fotózni, a gépies feladatok mennek (főzés, receptírás), de a kreatívabb munka már alig-alig. Bízom benne, hogy most már fellélegezhetünk. Én továbbra is nagyon óvatos vagyok, plusz úgy döntöttünk, hogy ezer kompromisszummal a külföldi nyaralás sem lenne most az igazi. Talán ősszel, talán ha már tényleg látni, hogy hosszú távon is csillapodik a járvány (most pl. az ukrajnai hírekre gondolok). 

Vidámabb vizekre evezve a karantén tehát úgy telt el, hogy semmire sem jutott időm, egy nagy munka (ez még titkos, ősszel jön) aztán még egy (Legjava receptek és receptvideók - szuper termékek, nagyon ajánlom!), még egy (PetChef hangulatfotók, ez is egy nagyon menő brand, a pasztell fotósorozatok a frissek) és még egy (Ammerländer receptek az Ízes Életre) :) ) leadásra került, óriási "visszatérés az életbe" helyett pedig végre elkezdtem csinálni a kertet. Az új ház körüli viszontagságokról már rengeteget írtam, és ezzel most nem is tenném még letargikusabbá a posztot (update: ez az írás június 18-a előtt született), úgyhogy inkább csak tényszerűen leírom, hogy igen, a tereprendezés benne volt az árban, és nem, nem sikerült abszolválni. M. pár hete szépen legyomirtózta a külső szemmel kicsi, de amikor gazolni kezdesz, szinte óriási kertet, én pedig múlt héten nekiálltam. Azt sajnálom, hogy nem készültek direkt erre a célra előtte fotók, mentségemre legyen mondva, olyan elkeserítő volt a helyzet, hogy semmi kedvem nem volt megörökíteni. Idáig egy hét meló van benne, és mondjuk úgy, egész jól kezd látszani a talaj. :) A terasz már jobb és látványosabb munka, vettünk+kaptunk vintage fiókokat, azokat csiszolgattam, lazúroztam, festettem, ezek lesznek a balkonládák. Aztán (ha már nekifogtam), még ez-az kapott ugyanebből a kék színből, szép lett. :) 

Most pedig rá is kanyarodhatunk a receptre. Ne hagyományos pitére gondoljatok, van benne egy kis "sajttortás" feeling, a tésztája nagyon szaftos. Került bele sima liszt is, de szerintem akár a 100%-ban teljes kiőrésű liszt is működhet vagy a t.k. liszt és a mandulaliszt párosa. 

Hozzávalók (egy kb. 22 cm-es kerek formához): 

4 tojás 

15 dkg nádcukor 

1 vaníliarúd magjai 

fél dl semleges ízű olaj 

25 dkg krémes ricotta 

25 dkg natúr görög joghurt + a tálaláshoz 

12,5 dkg sima búzaliszt 

12,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 

fél tasak sütőpor 

1 csipet só 

4 dkg szeletelt mandula + a díszítéshez 

25 dkg cseresznye, szeder és málna vegyesen

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük. A tojássárgájákat habosra keverjük a cukorral, a vaníliamagokkal és az olajjal, majd hozzáadjuk a ricottát és a görög joghurtot. A kétféle lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval. A tojásos keverékhez adjuk a mandulával együtt, simára keverjük. Végül spatulával hozzáforgatjuk a tojásfehérjehabot is. 

A masszát sütőpapírral bélelt kapcsos formába simítjuk. A süti tetejét kirakjuk a megmosott, szárazra törölgetett gyümölcsökkel. 180 °C-ra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük (a forma méretétől/magasságtól függ, kb. 40-45 perc). A sütési idő 2. felében, ha szükséges, letakarhatjuk alufóliával. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd megszórjuk szeletelt mandulával. Görög joghurttal tálaljuk. 

Egyedi kerámiák a posztban: Pastel Ceramics.