A helyzet új, a húsvét régi (lesz)

Így telnek a napjaim + az előző évek kedvenc (élesztőmentes) húsvéti receptjei

2020. április 07. - Csigó Zita

Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e (és ha igen, mit) a kialakult járványhelyzetről. Egyszer neki is fogtam, de már az első pár mondat annyira indulatosra sikerült (nem, egyszerűen nem értem az emberek egy részét, a hozzáállásukat, a reakciókat, az értetlenkedéseket), hogy inkább megnyomtam a törlés gombot. Mára, azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az első sokk ideje elmúlt. Kialakultak az új rutinok, talán már legtöbben nem úgy kezditek a napot (én sem), hogy félálomban a híroldalakat böngészitek a telefonotokról. Minden élethelyzet más és más, univerzális igazságot én sem fogok tudni mondani. Inkább elmesélem röviden, hogy nálam milyen változásokat hozott az új helyzet, mi maradt, mi nem.

Elöljáróban annyit, hogy szerintem senkinek sem kell azért haragudnia magára, ha az első pár napban nem találta fel magát. Nem hinném, hogy ha valakit megráz ez a szituáció, félelemmel és bizonytalansággal tölti el, annak marha nagy segítség, ha rögtön, ezer irányból azt kapja, hogy "lásd meg az apró szépségeket", meg "építs tuti home office-t". Tök jó, ha valaki simán akklimatizálódik, tök jó, ha ehhez rengeteg platformon talál inspirációt, de nem szabad bűntudatot érezni, ha ez nem megy gyorsan. Mostanra már persze más a helyzet, ezért is írtam, hogy elmúlt az első sokk.

Hogy nálam miként telnek a napok? Lassan 10 éve home office-ban dolgozom (sőt nem is dolgoztam soha másként), ebből a szempontból nálam nem volt kényszerű átállás. Otthon a stúdió, a konyha, a számítógépek, a gyors net, nekem ennyi kell a gördülékeny munkavégzéshez. Épp ezért ez a része lelkileg sem jelentett semmit, nekem eleve bejön a home office élet, az elején szinte fel sem tűnt, hogy valami megváltozott. Na, két héttel később ezt már nem mondanám, más azért nagyon, hogy az otthoni munka nem szakítható meg egy találkozóval, egy vásárlással vagy egy belvárosi beülős estével. Pedig nem vagyok nagy elmászkálós, mégis, más ez most. Ami a kezdetektől megváltozott, az alapanyagok és a szükséges kellékek beszerzése. Egy épp aktuális projekthez elég extra színű tányérokat vadásztam akkor, amikor először az Ikea, majd szép sorban a többi üzlet is elkezdett bezárni. És persze (hála a felvásárlásoknak) egy csomó, munkához szükséges alapanyagért is futkosni kellett, nem működött a mindent egy hiperben bevett rendszer. Ez a helyzet természetesen a mai napig tart, és csak azért írtam le, hogy lássátok, az ideálisnak tűnő munkakörülmények mellett is lehetnek megoldandó nehézségek.

Vannak törölt munkák és programok? Sajnos igen. Hogy csak a két legfontosabbat említsem, a Morzsaparty valamennyi tavaszi-nyári író-olvasó találkozóját és beszélgetését lemondták. Pedig olyan jó helyekre mentem volna... Remélem, bepótoljuk. És én sem kockáztattam: március 16-án tartottam meg az utolsó ételfotó workshopom, az összes többi fixált időpontot lemondtam, illetve bizonytalan időre elhalasztottam.

És a lelki rész. Ezt a témát tényleg csak érinteni szeretném, pont ezért vártam heteket, pont ezért nem írtam rögtön, sőt a Facebookról és az Instagramról is eltűntem. Engem baromira megvisel. Voltam már nagyon beteg, félek minden hasonlótól (nem részletezem tovább). Tényleg bezárkóztam, és már azt is nehezen viselem, ha M. muszájból elmegy bevásárolni (2-szer volt idáig). Egyébként sehova sem megyünk. Az első napok-hetek stresszén egyébként az lendített át, hogy a "szokásosak" mellett két egyszeri, nagyon nagy projekten dolgoztam. Így is agyaltam, nem is keveset, de legalább annyira elfáradtam a napi 16-18 óra munkától, hogy utána valamennyit tudtam mélyen, rossz álmok nélkül aludni.

A jelen. A két nagy projektből az egyiket leadtam hétfőn, a másikon még dolgozom pár napot. Az irreális para miatt 4 hete abbahagytam a futást, most próbálom meggyőzni magam, hogy ez hülyeség, újra el szeretnék járni (előtte napi szinten mentem), nagyon hiányzik. A feljebb felsoroltakon túl még 1-2 munkám érinti a helyzet, de szerencsére még így is bőven el vagyok látva, tudok dolgozni, nincsenek üresjáratok. Van pár "évek óta nem volt rá időm" dolog is, amibe bele szeretnék fogni, és a házon szintén bőven lehetne mit csinálni. Sokat telefonálok, osztogatom a tavaly augusztus óta pátyolgatott kovászom (még a könyvelőnk is kért :) ). Olvasni még nem kezdtem el, ahhoz jobban le kell higgadni.

Sok megkeresést kapok maradékhasznosítás témában: arról írok, beszélgetünk, hogy miként lehet ebben a helyzetben maximálisan felhasználni a hűtő és kamra tartalmát. Ezt mind a Morzsapartynak köszönhetem, pedig amikor írtam a könyvem, annyira nem ilyen helyzetre szántam. Persze annak, hogy népszerű, és rengeteg pozitív visszajelzést kapok, nagyon örülök. A Fotózz otthon! kurzusokat szintén nem ezért kezdtem el, mennyire más töltete van most az "otthon" szónak... De tény, hogy jelenleg ez az egyetlen lehetőség workshopra, ezért nemcsak folyamatosan rendelhetők, hanem új kurzusok is várhatóak lesznek.

Húsvétra rengeteg anyagot készítettem: Fannyba, Ízes Életre és fogok még a blogra is. Addig pedig összegyűjtöttem pár kedvencemet az előző évekből. Jelszó: élesztő nélkül! (Állítólag még mindig hiánycikk, ezért bármennyire is szerettem volna, ebből a válogatásból most kimaradt a Hot Cross Buns és a jó kis kalácsok.) Bízom benne, hogy ha idén másképp is, de szép lesz mindnyájunk húsvétja. Talán a megszokott íz az, ami kell ilyenkor (vagy éppen valami teljesen más).