Hozzávalók (egy nagy sütőtálhoz, kb. 8-10 csigához):

A tésztához:

25 dkg liszt

fél csomag instant élesztő

1 tojás

1,5 dl kókusztej

1 csipet só

A töltelékhez:

20 dkg sült sütőtökpüré (kb. 40-50 dkg nyers, tisztított tökből)

1 teáskanál őrölt fahéj

A locsoláshoz:

2-3 evőkanál kókusztej

laktózmentes vaj a forma kikenéséhez

1 marék mandula, mogyoró, kesudió vegyesen

A tésztához a lisztben elkeverjük az instant élesztőt, hozzáadjuk az elhabart tojást, a kókusztejet és egy csipet sót. Megdagasztjuk, puha, rugalmas tésztát kell kapnunk. A tésztabucit lisztezett tálba tesszük, letakarjuk, majd meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.

Ha nincs kész sütőtökpürénk, közben azt nyugodtan elkészíthetjük. A tököt meghámozzuk, kimagozzuk, felkockázzuk, és egy sütőpapírral leterített sütőlemezre helyezzük. 200 fokon kb. 30 perc alatt puhára sül. Miután kihűlt, botmixerrel vagy késes aprítóban pürésítjük.

A megkelt tésztát lisztezett felületen átgyúrjuk, majd vékony téglalappá nyújtjuk. Egyenletesen megkenjük a tökpürével, megszórjuk fahéjjal, és a hosszabbik oldalától kezdve feltekerjük. 2 cm széles szeletekre vágjuk, vajjal kikent formába sorakoztatjuk. 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és kb. 30 perc alatt készre sütjük. A sütési idő végefelé többször meglocsoljuk a kókusztejjel, majd aprított magokkal megszórva tálaljuk.

A színes répák, karfiolok és egyéb piros, sárga, lila zölségek gyakori szereplői a fotóimnak, annyira szeretem a natúr hangulatú stylingot a színpompás ételekkel. :) Ez a sárga karfiol a legutóbbi bevásárlásom során ugrott a kosaramba. Olyan ételt szerettem volna kreálni, ami megőrzi a szín és a forma szépségét, ezért készítettem egyben sült karfiolt. Ami amúgy nagy kedvenc nálunk, gyakran sütöm, annyira finom.

Hozzávalók:

1 fej karfiol

só, szemes bors, fél citrom kifacsart leve és 1 kávéskanál őrölt kurkuma a főzővízhez

3 evőkanál olívaolaj

só, őrölt fekete bors, fél citrom kifacsart leve és őrölt csili az olajhoz

A karfiolt megmossuk, megtisztítjuk. Egy nagy lábasban vizet forralunk, beleteszünk 2 teáskanál sót, szórunk hozzá szemes borsot, ízesítjük citromlével és kurkumával. Mikor forr, beletesszük a karfiolfejet, és egyszer megfordítva félpuhára főzzük. 

Az előfőzött karfiolt sütőtálba helyezzük, leszárítjuk. Az olívaolajat ízesítjük egy csipet sóval, borssal, a citromlével és ízlés szerinti mennyiségű csilivel. Megkenjük a páccal a karfiolt, majd 220-230 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Addig sütjük, amíg jól megpuhul és kissé megpörkölődik (így a legfinomabb), közben még párszor átkenjük a fűszeres olajjal. 

A legjobb dolgok sokszor születnek a véletlennek köszönhetően, jelen esetben mindenféle karácsonyról és fotózásból maradt alapanyag kötött ki egyetlen pogácsában. Az egyetlen szempont a tojásmentesség volt, kis túlzásokkal minden továbbit a hűtő maradékai biztosítottak. Az eredmény pihe-puha, szaftos pogácsa lesz, ami tuti készül majd máskor is.

Hozzávalók (kisebb pogácsaszaggatóval 1,5 nagy tepsi pogácsához):

50 dkg liszt

1 csomag instant élesztő

10 dkg vaj

25 dkg feta sajt/krémfehérsajt/ezek keveréke

10 dkg ricotta (vagy áttört túró)

1 kis doboz (17,5 dkg) joghurt

1 dl tej

só (a sajt sósságához mérten)

1 csokor snidling

2 evőkanál tejföl a kenéshez

A lisztben elkeverjük az élesztőt, majd belemorzsoljuk a vajat és a fetát vagy krémfehérsajtot. Hozzáadjuk a ricottát vagy áttört túrót, beleöntjük a joghurtot és a tejet, megsózzuk, végül pedig az aprított snidlinget is rászórjuk. A tésztát alaposan összegyúrjuk, rugalmas, keményebb, az edény falától elváló állagot kell kapnunk.

Áttesszük egy tálba, letakarjuk, és meleg helyen 1,5-2 órát kelesztjük. Ezt követően lisztezett felületen átgyúrjuk, 2-2,5 cm vastag téglalappá nyújtjuk, kiszaggatjuk és megsodorjuk. A pogácsákat sütőpapírral leterített sütőlemezre helyezzük, tetejüket vékonyan lekenjük tejföllel, és 190 fokos sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük.

Furcsa dolog írni összegzőt, jajdejót magamról, mert kelthet bizonytalanságot, hathat ön-vállveregetősnek, viszont bízom benne, hogy ti, akik olvastok, sejtitek, hogy annak, aki a munkájában ennyire kifelé (és visszacsatolásokból) él, jót tesz év végén a visszatekintés, hogy mi is történt az előző hónapokban, mit sikerült megvalósítani. Nálam állandó projektek vannak és egyszeri projektek jönnek-mennek, ebből az egészből épül fel egy olyan életvitel, ami egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan, néha kreativitást igényel napi 16 órában, néha pedig szorgalmas kézirat pötyögést legalább ugyanennyi időben. 

• Idén megjelent 5 könyvem. Jesszus, leírni is sok. :) Ebből 3 az I.P.C. Könyvek Gyógyító szakács sorozatában: egy gluténmentes, egy laktózmentes és egy liszt/cukormentes könyv. A 4. szintén év elején jelent meg, ugyancsak ennek a kiadónak egy másik sorozatában, ez a 33 tapas - lépésről lépésre c. könyv. Nagyon szerettem mindet. Azt tudni kell, hogy itt a témát, a kereteket fixen kapom. Tudom, mi a koncepció, a képi anyag designja, milyen formában, terjedelemben fog megjelenni a könyv, és mivel sorozatról van szó, illeszkedni kell az előző darabokhoz. A tapas-os könyv utazási élményeket elevenített fel számomra, a mentes témák pedig évek óta közel állnak hozzám, nem hiába szerepelnek hasonló a receptek most már külön is a blogon. Hogy hogyan indul egy ilyen könyv? Recepttervezéssel a kiadóval összhangban, közben kitalálom a designt és a stylingot, ami pluszban kell a meglévő készletem mellé, azt beszerzem. Ha megvan a pontos receptlista, akkor roskadásig pakolom az autót a tartós hozzávalókkal, és aztán főzök-sütök, stylingolok, fotózom, utómunkázom és kéziratot írok. Így, sorban, vagy éppen totális lemaradásban, kapkodva, össze-vissza. A végére persze minden kis részlet tökéletesen összeáll. Igen, én főzök mindent, a napokban kaptam egy ilyen kérdést. :) Tényleg én. :) (A rend kedvéért: készült egy 6. könyv is, a Boook Kiadó Viszlát, laktóz! c. kiadványa, ezt azonban nem tekintem saját munkámnak, hiszen más szerző ételeit fotóztam és stylingoltam "csak".)

• Az 5. könyv, a Diéták nagykönyve külön bekezdést érdemel, az idei szívem csücske. :) Még "sajátabb", saját koncepció, megvalósítás, egyedi címlap... Soroljam még? Óriási munka volt és minden perce megérte. A blogon írtam korábban egy hosszút a születéséről, olvassátok itt. 

• Készült két gyönyörű naptár a Lizzy Cardnak. Egy Kulináris című hónapokhoz sorolt gasztrós still life fotókkal, és egy Street Food szuper jó kis street ételekkel. A Lizzy termékeket korábban is nagyon szerettem, szuper munka volt mindkettő, és remélem sokak falán/asztalán/könyvjelzőjén visszaköszönnek a fotóim/receptjeim.

• Közben folyamatosan magazinoztam: a Fanny konyhában, az Ínyencben, az Elixírben és a Családi Lapban olvashattátok (és olvashatjátok jövőre is) a cikkeimet. Augusztustól az online is belépett az életembe: jött az Ízes Élet, ide heti 3 cikket és egy videót készítek. A videóim nemcsak főzősek, néha egy-egy DIY is kerül közéjük, a videózás új terület és új szerelem. :) A DIY pedig régi, de örülök, hogy újra intenzíven tudok vele foglalkozni.
• Tavasszal önálló kiállításom nyílt Győrben Gofri képkeretben címmel. Ezúton is köszönöm a Rómer Ház megtisztelő megkeresését, a fantasztikus szervezést és a szuper, inspiráló beszélgetéssel egybekötött megnyitót. A kiállításra való felkészülés, az anyag elkészítése, illetve az archív fotók leválogatása pályafutásom egyik legizgalmasabb 1,5 hónapja volt, élveztem minden percét.

• Rengeteget workshopoztam idén is, annyira jó érzés, hogy ennyien megtiszteltek a bizalmatokkal! A keretek változtak, idén főleg már csak a saját műtermemben tartottam órákat, de nem bántam meg a váltást, ezek a kurzusok még intenzívebbek és személyre szabottabbak.
• Végül, de nem utolsó sorban tavasz óta készítem a Bomo Art still life képeit, a honlapon, FB-on és Instagramon sok-sok fotómmal találkozhattok. A Bomót és a Bomóhoz köthető papír iránti szenvedélyt már nagyon régóta figyeltem és szerettem, jó, hogy egy ici-picit részese lehetek. 

A másik oldal...a kép nélküle nem lenne teljes.

• Sokadszor Prága, először Róma, hosszú hétvégék itthon és külföldön, ezek azok az idők, amikor igazán fel lehet töltődni. Sok, néha túl sok fotó, a gépet igazán ilyenkor sem tudom letenni. Talán nem is tenne jót nekem. :)

• Dolgoztam még egy könyvön... top secret egyelőre, részletek, megjelenés 2017-ben. :)
• Támogatás otthonról, rengeteg segítség, M nélkül biztosan nem menne. 
• Hosszú, fotózós napok utáni hideg fröccsök a kertben nyáron, most forró teák a házban, egy-egy új tányér, kellék, miegymás, engem ezek az apróságok nagyon feldobnak. 
• Ami nem valósult meg: az online ételfotós tanfolyam. Elkezdtem írni a tananyagot, de a zsúfolt napirend miatt egyre csak tolódott. Biztos vagyok benne, hogy értelme csak akkor van, ha rengeteg időt rá tudok szánni. Szóval nem elfelejtve, de egy ideig még biztosan jegelve. Addig egyéni ételfotós workshopok, illetve fotós/stylist kurzus az ELO-nál, utóbbi természetesen levelezős, de egyénileg foglalkozom itt is mindenkivel.

Van egy plusz új tervem jövőre... Írni sem merek róla, annyira gyerekcipőben (sem) jár. Gasztróhoz köthető, izgalmas, kreatív, annyit tudok csak mondani most, hogy kérlek, drukkoljatok! :) 

Nagyon boldog karácsonyt kívánok nektek, ünnepeljetek úgy és azokkal, akikkel szeretnétek! A nagy visszaszámolós adventi postrengeteg után én is eltűnök egy kicsit, de szilveszterre még mindenképp jön új bejegyzés. Pihenjetek sokat! :)

Narancs- és citromkarikákat (sőt, még lime-ot és pink grapefruitot) nemcsak karácsony előtt szoktam szárítani. Egyrészt olyan jó télies illat van a szobában, amíg száradnak, másrészt nekem ezek a kis természetes díszek inkább egyszerűen a télhez kapcsolódnak. Egy szép fenyő- vagy eukaliptuszággal egész télen gyönyörűen díszíthetik a lakást, persze azért átszúrva, szalagra fűzve karácsonyafára sem utolsók.

Az elkészítése nagyon egyszerű: a gyümölcsöt szép szeletekre vágom, majd egy törölközőre sorakoztatom mindet a radiátoron. Párszor megforgatva néhány nap alatt teljesen kiszáradnak. Ha ennél gyorsabb megoldásra van szükség, a szeleteket sütőpapírral leterített sütőlemezre teszem, és a sütőben a lehető legealacsonyabb hőfokon kiszárítom.

*Kandírozott narancs hozzáadása nélkül

Hozzávalók (egy nagyobb üveghez):

50 dkg édesburgonya (tisztítva mérve)

2 dl narancslé

1 vaníliarúd kikapart magjai

1 mokkáskanál mézesfűszer-keverék

1 fahéjrúd

1 csillagánizs

1 bionarancs lereszelt héja

fél citrom kifacsart leve

1 kis marék kandírozott narancshéj (elhagyható)

A meghámozott, felkockázott édesburgonyát a narancslében feltesszük főni. Hozzáadjuk a vaníliamagokat, a mézesfűszert, az egész fűszereket, a narancshéjat és a citromlevet, felforraljuk, majd lassú tűzön, fokozatos vízpótlással puhára főzzük.

Mikor elkészült, kivesszük az egész fűszereket, hozzáöntjük a kandírozott narancshéjat, és még egyet forralunk rajta. Forrón csírátlanított üvegbe töltjük, lezárjuk, az üveget felfordítva hagyjuk kihűlni a lekvárt. Karácsonyi reggelekre, kalács mellé tökéletes. :)

Egy jó gasztroajándék legyen finom és kreatív, kapcsoljon ki az elkészítése, viszont nem szükséges szerintem órákat rostokolni a konyhában miatta. Ehhez a mutatós csokihoz elég csak gyorsan elkészíteni a csokialapot, és már indulhat is a móka a díszítéssel. 

Hozzávalók:

fehér csoki

olaj

aszalt áfonya

étcsoki

A fehér csoki 2/3-át egy pici olajjal, vízgőz felett megolvasztjuk. Amikor már homogén, levesszük a vízgőzről, a maradék 1/3 rész csokit hozzáadagoljuk, majd az egészet krémesre keverjük. Sütőpapírral bélelt formába simítjuk, megszórjuk aszalt áfonyával, és hűvös helyre tesszük dermedni.

Az étcsokit vízgőz felett kevés olajjal szintén megolvasztjuk, vékony csíkban a táblás csokira csorgatjuk, majd visszarakjuk dermedni.