Az eper-rebarbara páros klasszikus tavaszi ízkombináció, még szerencse, hogy egyszerre teremnek, annyira jól passzolnak egymáshoz. Az omlós pitetészta rizslisztből készült, így gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják. Ezzel az omlós tésztával szerintem mentesség ide vagy oda, kifejezetten könnyű dolgozni. Ami fontos, hogy mindenképpen hűtsétek nyújtás előtt fél órát. Ha egyben nem tudjátok kinyújtani, nyugodtan csíkozzátok fel, tegyétek a kivajazott formába, és ott nyomkodjátok össze.

A stylinghoz Pastel Handmade Ceramics kerámiákat használtam, a kerámiák készítőjéről, Manta-Szabó Zsuzsiról itt írtam.

Hozzávalók (egy 24 cm-es kivehető aljú, kerek piteformához):

A tésztához:

12 dkg rizsliszt, 3 dkg étkezési keményítő, 8 dkg vaj + a forma kikenéséhez, 1 tojás, 1 evőkanál nádcukor

A töltelékhez: 25 dkg rebarbara, 6-8 dkg nádcukor, 25 dkg eper, 2 evőkanál kókuszreszelék, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 3 evőkanál vaníliás pudingpor (gm), kevés gm kalácsmorzsa vagy tetszőleges őrölt olajos mag

A rizslisztet összekeverjük a keményítővel, majd hozzámorzsoljuk a hideg vajat. Beleütjük a tojást, hozzáadjuk a cukrot, majd összeállítjuk a tésztát. Gyors mozdulatokkal összedolgozzuk (kevés hideg víz hozzáadásával), majd folpackba csomagolva fél órára hűtőbe tesszük. 

A lehűlt tésztát rizsliszttel vagy keményítővel beszórt felületen vékonyra nyújtjuk, és kibéleljük vele a kivajazott piteformát. Alját megszurkáljuk villával, sütőpapírt borítunk rá, feltöltjük sütőbabbal, és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt elősütjük.

Közben elkészítjük a tölteléket. A rebarbarát megmossuk, megtisztítjuk, 2 cm-es darabokra vágjuk. Kimérünk belőle 15 dkg-ot, egy lábasba tesszük, rászórjuk a cukrot, felöntjük kevés vízzel, és puhára, majdnem pépes állagúra pároljuk. Ezt követően (ha van) a felesleges vizet leöntjük, hozzákeverjük a maradék rebarbarát, a megmosott, kicsumázott, negyedelt epret, a kókuszt, a vaníliamagokat és a kevés hideg vízben simára kevert pudingport. Kevergetve egy perc alatt besűrítjük (az epret és a többi rebarbarát már ne főzzük szét!).

Az elősütött tésztáról eltávolítjuk a babot a sütőpapírral együtt. Alját egyenletesen beszórjuk kalácsmorzsával vagy őrölt maggal, majd egyenletesen ráhalmozzuk a tölteléket. További kb. 30-35 percre visszatoljuk a sütőbe. A formában hagyjuk kihűlni, teljes hűlés után szépen szeletelhető.

Ha figyelemmel kíséritek a munkám, láthatjátok, hogy a kézzel készült, egyedi kerámiák egyre nagyobb szerepet töltenek be nálam, a legszívesebben ilyen tányérokkal, tálakkal stylingolom a fotóim. Szeretek magyar keramikusokkal, tervezőkkel dolgozni, valamennyiük olyan eltérő, csak őket jellemző karakterjegyekkel alkot, melyek hatására akár ugyanaz az étel is képes teljesen más arcát mutatni, más érzéseket, hangulatokat közvetíteni.

Múlt héten Manta-Szabó Zsuzsi műhelyében jártam, a sok-sok polcnyi szépségből pár darab gyorsan hozzám költözött. Nagyon megfogott a kerámiák színvilága: kékek, barnák, natúrabb árnyalatok és pasztellek, ezek mind olyan színek, melyek a legtöbb ételhez szinte hozzásimulnak, úgy emelik ki, hogy közben keretet is adnak a képnek, étel és kerámia egymást erősíti közös egységben. Ez a hamónia számomra az egyik legfontosabb pont a stylingomban, igyekszem az ételfotóimmal többet mutatni puszta receptábrázolásnál, és amennyire az adott munka, megrendelés engedi, eltolni still life irányba.

Zsuzsi 3-4 éve hobbiból kezdett korongozást tanulni. Annyira megtetszett a motivációja (és a márkaneve is: Pastel Ceramics, azt hiszem, ha rápillantotok a blogom nevére, ezt magyaráznom sem kell): kézműves bögréket szeretett volna készíteni. Aztán ahogy lenni szokott, a tanulási folyamat alatt magával ragadta a kerámiák világa, egyre több és több formával megismerkedett, végül 2015 őszén szakvizsgázott. Legtöbb munkája étkezési és dísztárgy, olyan darabok, melyekkel otthonosabbá, meghittebbé varázsolható akár egy letisztult, skandináv stílusú, akár egy rusztikus jegyekkel bíró asztal vagy teljes enteriőr. Nagyon fontos számára a tökéletes minőség, stílusban pedig csak olyan tárgyakat készít, melyek az ő ízlését tükrözik, és ő is beépítené saját otthona designjába. Egyaránt szereti az erős, sötét-világos kontrasztosságot (pl. sötétbarna agyag világos mázzal) és a halvány pasztell színeket. 

A következő menüt Zsuzsi tányérjaihoz és a tavaszhoz terveztem. Könnyű és üde, ezt az ételkaraktert érzem legközelebb a naturális kerámiákhoz. És pont emiatt a naturális jelleg miatt az ételeket sem szerettem volna túlbonyolítani: az ízek legyenek dinamikusak, a készítési folyamatok viszont egyszerűek, a végeredmény pedig egyszerre fűszeres és letisztult. Glutént csak a főétel tésztája tartalmaz, a színei miatt mindenképp szerettem volna felhasználni, de ezt a legkönnyebb módosítani, gm verzióban rizstésztával készíteném.

A Pastel Ceramics-t itt találjátok: https://www.facebook.com/pastelceramics/ és https://www.instagram.com/pastelceramics/

Mentás-krémsajtos borsóleves

Hozzávalók (4 személyre): 1 evőkanál vaj, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 50 dkg zöldborsó, 1 csokor menta, só, őrölt fekete bors, 15 dkg tejszínes krémsajt, 2 csapott evőkanál étkezési keményítő, 1 dl cukrozatlan habtejszín, parmezán, fekete szezámmag

Egy lábasban felhevítjük a vajat, majd a megtisztított, finomra vágott hagymákat üvegesre pároljuk rajta. Rátesszük a zöldborsót, alaposan összeforgatjuk, felöntjük annyi vízzel (vagy zöldségalaplével), amennyi ellepi. A megmosott mentát csokorba kötjük, a levesbe dobjuk, sóval, borssal fűszerezzük, felforraljuk, és puhára főzzük a borsót. Ezt követően a mentacsokrot eltávolítjuk, és botmixerrel krémesre törjük a levest.

Egy kevés levessel simára keverjük a krémsajtot. Ugyancsak egy kevés hideg vízben simára keverjük a keményítőt, hozzáöntjük a tejszínt, a krémsajtos keveréket, majd további leves hozzáadásával hőkiegyenlítjük. Végül az egészet a leveshez csorgatjuk, és lassú tűzön, kevergetve besűrítjük. Ha szükséges, közben még utánafűszerezzük.

Egy vastag aljú serpenyőt zsiradék nélkül felhevítünk. Kis halmokba ráreszeljük a parmezánt, elterítjük. Mikor keményedig, óvatosan átfordítjuk, és a másik oldalát is ropogósra sütjük. Ezzel a chips-szel, valamint fekete szezámmal és mentalevelekkel megszórva tálaljuk a levest.

Krémes tavaszi tészta vajas-parmezános sült spárgával

Hozzávalók (4 személyre): 30 dkg farfalle, só, 2 marék bébispenótlevél, parmezán, 1 gerezd fokhagyma, 1 avokádó, olívaolaj, biocitromhéj, eper, 1 kg zöldspárga, sózott vaj, tetszőleges saláta

A tésztát lobogó, enyhén sós vízben al dentére főzzük. Közben aprítógépbe tesszük a megmosott spenótleveleket, ráreszelünk egy jó adag parmezánt és a fokhagymát, hozzáadjuk a megpucolt avokádót, egy csipet sót, és öntünk hozzá kevés olívaolajat. Összezúzzuk, annyi olaj kerüljön hozzá, mintha egészen sűrű pestót készítenénk. Végül egy kevés kezeletlen citromhéjjal frissítjük az ízét (vagy önthetünk hozzá némi lime-levet). A kifőtt tésztát leszűrjük, a krémet hozzáforgatjuk. Apróra darabolt eperrel tálaljuk.

A zöldspárga fás részekeit letörjük, megpucoljuk, kiterítjük egy tepsiben, és sózott vajdarabkákat teszünk rá úgy, hogy az olvadás során egyenletesen befedje a zöldségsípokat. 200 fokon puhára sütjük (a spárga azon kevés zöldségek egyike, ami szerintem teljesen puhára sütve a legfinomabb, az sem baj, ha kicsit karamellizálódik), mikor elkészült, ráreszelünk egy adag parmezánt, de ezzel már nem sütjük tovább. A tészta mellé találjuk, citromlével, szezámolajjal vagy balzsamecettel ízesített salátával körítjük.

Málnás-rózsaborsos brownie

Hozzávalók (egy közepes méretű tepsihez): 20 dkg vaj, 20 dkg étcsoki, 3 tojás, 2 evőkanál házi vaníliás nádcukor, 3 púpozott evőkanál sötét kakaópor, 3 púpozott evőkanál rizsliszt, 5 dkg kókuszreszelék, 2 csapott evőkanál zúzott rózsabors, 15 dkg málna

A vajat vízgőz felett összeolvasztjuk a széttördelt csokival. Mikor egynemű a keverék, félretesszük hűlni. A tojásokat habosra keverjük a vaníliás cukorral, a langyosra hűlt csokihoz keverjük, majd hozzáadjuk a kakaópor, a rizsliszt és a kókuszreszelék keverékét. Végül óvatosan beleforgatjuk a zúzott rózsaborsot és a megmosott málnát. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a masszát (ne legyen túl magas), és 170 fokra előmelegített sütőben 20 percet sütjük. 20 perc után tűpróbával ellenőrizzük, hogy megfelelő-e az állaga: kívül kérges, de belül még egy kissé krémes. Ha még nem megfelelő, pár percre visszatoljuk. Teljes hűlés után szeleteljük.

Meg sem számolom, hogy hányadik mentes palacsintám, de annyira finom és könnyű állagú lett a tésztája, hogy mindenképp a blogon a helye. A mentes hozzávalókkal egy fokkal ugyan nehezebb dolgozni, de minimális gyakorlattal gyönyörű palacsintákat süthettek. Ennél a zabkorpás verziónál is fontos, hogy inkább kisebb méretű palacsintákat készítsetek, hogy lapáttal könnyen meg tudjátok fordítani a serpenyőben.  Alacsony lángon, lassan süssétek, jól át kell sülnie fordítás előtt, viszont erős lángon hamar megéghet. Ha a zabkorpa közben túlságosan megszívja magát, és a tészta törőssé válik, minimális vízzel hígíthatjátok.

Tányérok: Apacuka ceramics

Hozzávalók (kb. 16 kisebb palacsintához):

25 dkg túró

3 nagy vagy 4 közepes tojás

2 nagy, közepesen érett körte

4 dkg kókuszreszelék

2 teáskanál gm sütőpor

5-7 dkg zabkorpa (gm)

kevés kókuszzsír vagy olívaolaj a sütéshez

A túrót áttörjük, majd kikeverjük a tojásokkal. A körtéket meghámozzuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük (nem baj, ha kissé pépes lesz), a túróhoz adjuk a kókuszreszelékkel és a sütőporral együtt. Végül apránként hozzászórjuk a zabkorpát, sűrű, de nem törős állagú keveréket kell kapnunk. Kevés kókuszzsíron vagy olajon kisütjük a palacsintákat.

Asap elkészíthető gasztroajándék, annyira egyszerű, hogy még recept sem kell hozzá.

(Sok) tojáslikőrrel ízesített vaníliapudingot főztem, folpack-kal letakartam, és megvártam, hogy kihűljön. Közben az üreges csokitojások tetejét éles késsel levágtam (ha az illesztést oldalra forgatjátok, nem fognak törni, és inkább reszeljétek - könnyebb is lesz vágni, illetve természetesebb lesz a végeredmény). A kihűlt pudingot belekanalaztam a tojásokba, és megszórtam bőven kakaóporral.

Nem tudom, hány éve halogatom, hogy végre én is elkészítsem ezeket a tradicionális angol húsvéti zsemléket. Nagypénteki munkanap ide vagy oda, idén már muszáj volt, úgyhogy elrohantunk a legközelebbi nyitva tartó boltba aszalt áfonyáért, aztán gyorsan be is dagasztottam az édes verziót. A klasszik tészta egyébként kb. ugyanaz, mint amit kalácsnak szoktam használni, szuper foszlós, pihe-puha. Nézegettem a recepteket, csak mazsolát nem szerettem volna beletenni, keverve áfonyával finomabb szerintem. És az új kedvenc az édesekhez a szerecsendió, ezért ebből a sütiből sem maradhatott ki. Miután teszteltük, hogy hűha, ez tényleg baromi finom, elkezdtem gondolkozni, hogy de jó is lenne ugyanez sósan... Jött még egy bedagasztás ezúttal cukor, aszalt áfonya, citromhéj, fahéj, szerecsendió és mazsola nélkül, viszont parmezánnal és kakukkfűvel, most meg itt áll ezt az óriási mennyiség, osztogatni kell, az már tuti. :) Még bőven van időtök egy-két sok adagra, nagyon megéri elkészíteni! :)

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 csomag instant élesztő (vagy fél kocka friss egy pici cukorral és a tejből 1 dl-rel felfuttatva)

5 dkg vaj

1 tojás

2,5 dl langyos tej

A kereszthez: liszt, víz

A kenéshez: az édes verzióhoz: forralt vízzel hígított baracklekvár, a sóshoz: sózott vaj

Az édes verzióhoz jön még: 5 dkg cukor, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 biocitrom lereszelt héja, pár reszelésnyi friss szerecsendió, 1 nagy marék mazsola, 1 nagy marék aszalt áfonya (opcionális, nekem az egyik kedvencem) és 1 csipet só

A sós verzióhoz jön még: 1 csapott teáskanál só, 1 teáskanál morzsolt kakukkfű, kb. 3-4 dkg reszelt parmezán, illetve egy egészen kevéssel több tej

A lisztben elkeverjük az élesztőt, hozzáadjuk a puha vajat, az elhabart tojást, majd apránként a tejet. Verzióktól függően mehetnek bele a további alapanyagok (aszalványok a legvégén, a már összeállt tésztába gyúrva), majd az egészet megdagasztjuk, és letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett felületen átgyúrjuk. Ezt követően késsel 8-9-10 darabra vágjuk (ahogy tetszik - az édesből nagyobbakat, a sósakból több kisebb, "előételes" darabot sütöttem), és mindet kigömbölygetjük. (Ezt úgy csináltam, ahogy a hamburgerzsemlét szoktam: gömbbé formáztam, alul összecsipkedtem, majd megfordítva még egyszer megformáztam. A bucikat egy hézagnyira egymástól sütőpapírral leterített sütőlemezre tettem, és negyed óra alatt ismét megkelesztettem. Nekem akkor tetszik a legjobban, ha rács alakban szépen összenőnek, de persze egymástól jóval távolabb helyezve önálló zsemléket is készíthettek.)

Közben a lisztben elkeverünk egy kevés vizet. (Ehhez nehéz pontos arányt írni, jóval több lisztből készítettem, hogy könnyen, egyenletesen lehessen nyomni a habzsákból. Tehát a lisztet egy keverőtálba tettem, majd löttyintésről löttyintésre annyi vizet adtam hozzá - kézi robotgéppel keverve -, hogy sima, nagyon sűrű, nem szakadós, hanem éppen folyós masszát kapjak.)

A masszát habzsákba töltjük, és összefüggő csíkot rajzolva keresztet mintázunk az ismét megkelt bucikra. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt készre sütjük. A forró zsemlék tetejét az édes verzió esetén forralt vízzel hígított baracklekvárral, a sós verzió esetén pedig enyhén sós vajjal átkenjük. Gyönyörű szép, ugye? :)

Hamarosan szeretnék elindítani egy olyan ételfotó és styling kurzust, ahol pici, apró, de mégis nagyon nagy jelentőséggel bíró részletekre koncentrálnánk. Inspiratív, kreativitásra ösztönző tematikát tervezek, a részletekről itt írtam. Most pedig jöjjön a 2. kedvcsináló post, amiben a bright fotók varázslatos világába kalauzollak benneteket.

Ha olvasgattok az ételfotózásról, stílusokról, alapvető jegyekről, gyakran találkozhattok a bright és a dark fogalmával. Közülük most a bright fotókról szeretnék írni nektek. 

A bright fotók fényesek, világosak, tiszta érzetűek (pure). Bár sokan tavaszi és nyári képekhez kötik (és tény, hogy a legtöbb bright fotó valóban ezekben az évszakokban készül, azaz pontosabban ezekhez az évszakokhoz társítható ételek jelennek meg rajtuk), nemcsak a jó idő, a sok-sok napfény szülhet bright hatást, egy fehérrel terített, porcukorral szórt süteményekkel teli karácsonyi asztal vagy akár egy havas-fagyos tájban fotózott téli túra ételei is hasonló képeket eredményezhetnek.

A bright fotók fő jellemzői

• világosak
• tiszta hatásúak
• fényekkel teliek

Továbbá számomra még ezek a karakterjegyek is meghatározóak:

• lehetnek szűk kompozícióval készültek és lehetnek "telepakolt" képek, nekem viszont ezekhez a tiszta hatású képekhez nagy terek és kisebb kitöltöttség passzol igazán
• nagyon szeretem az árnyékokat és a kontrasztokat, ezeket a fotókat azonban "tele fénnyel" képzelem el és valósítom meg
• bármilyen ételt el tudok képzelni bright képeken, a könnyű, kímélő ételeket és a technikás tálalású fogásokat hatványozottan

A színek

Alap a fehér, és ez az a pont, amin a leginkább el is lehet csúszni. Ha ugyanis nem tereljük megfelelően a fényt, nem használunk megfelelő záridő-ISO-blende értékeket, azaz alulexponálunk, a képünk nem fényes, hanem éppen ellenkezőleg: szomorú, komor hatású, szürkékkel telt lesz. És ha ehhez még nagy tereket is üresen hagyunk, a képünk ráadásul szegényes érzetet is magán fog hordozni.

Megfelelő fényezéssel kétféle bright hatású képet készíthetünk:

• a fehéreket társíthatjuk csak fehér és egyéb semleges árnyalattal, ebben az esetben a pure hatás fokozódik
• a fehéreket társíthatjuk akár pasztell, akár élénkebb, telített színekkel is, ebben az esetben a fehér alapon szinte életre fognak kelni a használt színek. Pasztellekkel ötvözve tavaszias, élénk színekkel társítva inkább nyárias, "érettebb" lesz a végeredmény. Ha a felhasznált színek hidegek, a kép frissessége nő (például kékekkel társítva nekem a hűs idő, a jég vagy például egy hűsítő étel vagy ital ugrik be), a meleg színek pedig a kép vidámságát növelik.

A mélységélesség

Merjünk tehát jó sok fényt használni, ezzel összefüggésben én azt is nagyon szeretem, ha az oldalabbról fotózott kompozíciók hátterét (előterét) jó alaposan elhomályosítjuk, bemossuk (vagy akár az étel egy központi elemét/részét hagyjuk csak tűélesen), azaz alacsony blendeszámot, kis mélységélességet alkalmazunk.

Az étel

Az étel karakterét nem kell megerőszakolnunk, de szerintem szuper izgalmas, ha a fehér szín a hozzávalókban is visszaköszön. Édeseknél például a tejszínhab, a joghurt, a mascarpone és a porcukor, sósaknál a fehér rizs, a mozzarella vagy feta sajt, a tejföl és szintén a joghurt vagy éppen a mascarpone mind-mind ilyen alapanyag. Az étel színein túl kapcsolatot teremtenek a fehér alappal, és egységbe rendezik a képet és annak mondanivalóját, hatását.

A képekről

Három képet készítettem, elsőn csak a fehérek, másodikon a hideg kékek, harmadikon pedig melegebb piros árnyalatok dominálnak. Mivel a képeket nem sorozatnak szántam, kicsit módosítottam a színhőmérsékleteken is, hol picit jobban, hol picit kevésbé hűvösebbek a fehér árnyalatok. (Ps.: Nagyon-nagyon monitorfüggő, hogy ez a kis különbség nálatok hogyan jelenik meg.)

Mindhárom képen eltérő fehér tányérokat használtam, mattokat és fényeseket, illetve bár külön témát érdemel, de sokszor kérdezitek, hogy a "kupac" ételeket hogyan lehet/hogyan lehet többféleképpen fotózni. A három kép ezekre is választ ad. Szögekben pedig felülről és oldalról is fotóztam, utóbbi esetében kifejezetten alacsony mélységélességben.

A recept (2 nagyobb vagy 4 kisebb adag):

A császármorzsához: 4 tojás, 2 dl tej, só, őrölt fekete bors, 4 dkg reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, 10 dkg liszt  / a sütéshez: 5 dkg vaj

A zöldségraguhoz: 1 teáskanál mogyoróolaj, 20 dkg füstölt tofu / 1 teáskanál olívaolaj, 1 csokor újhagyma, 3 színes kaliforniai paprika, 1 kisebb cukkini, só, őrölt fekete bors / fűszerezés lehet római köményes vagy kakukkfüves verzió, mindkettő nagyon finom

A tálaláshoz: morzsolt feta, mini mozzarella, bazsalikomlevelek, újhagymazöld

A császármorzsához a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket habbá verjük. A tojássárgájákat kikeverjük a tejjel, a fűszerekkel, a reszelt parmezánnal és a megpucolt, lereszelt fokhagymával. Végül hozzászitáljuk a lisztet, majd óvatosan, lapátkanállal beleforgatjuk a tojásfehérjehabot.

Egy nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a vajat. Beleöntjük a masszát, megvárjuk, amíg az alja kérget kap, majd falapáttal folyamatosan keverve és törve, a masszát aprítva átsütjük a morzsát. (Az egyik nagymamám, aki sváb volt, a lisztes, a másik pedig a búzadarás tésztára esküdött. Anyukám sütőben süti a smarnit, én visszatértem a serpenyős verzióhoz. Ezerféleképpen készíthető, nekem ezzel a kis csavarral, parmezánosan a kedvencem. Ja, és a sós verziót itthon én csináltam először, a többiek házi baracklekvárral tálalták, és plusz 8-10 dkg cukorral készítették. Ment még bele vaníliás cukor és citromhéj is, a cukor egy részét pedig a serpenyőbe szórták, hogy karamellizálódjon a tésztán.)

A raguhoz egy serpenyőben először felmelegítjük a mogyoróolajat, és a kockázott tofut átsütjük rajta. Szedőkanállal kivesszük, öntünk hozzá még kevés olajat, majd a megtisztított, felkarikázott újhagymát, a csíkozott paprikákat és a felkarikázott cukkinit erős lángon, pirítva roppanósra sütjük. Közben fűszerezzük.

A császármorzsát a zöldségraguval és a sült tofuval körítve, bazsalikomlevelekkel és aprított újhagymazölddel díszítve, továbbá morzsolt fetával és mozzarellával tálaljuk.

Kerámiák: Apacuka ceramics, Lantos Judit Kerámia

Ez a hét a befőttes üvegekről szólt nálam, 43 húsos és vega, salátás és magos, édes és sós, önállóan komplett és több fogásos, magatokkal vihető ebédötletet főztem, fotóztam és stylingoltam egy külföldre készülő projekthez. Mivel külföld, így nem  kötnek magyar anyagokhoz hasonló szerződési szabályok, azaz jöhetnek a blogra is a receptek. :)

Mi egész héten ezeket ettük, több akkora kedvenc lett, hogy gyakran fogom készíteni ezután is. Éppen ezért a leválogatás nagyon nehéz volt, végül levesek és édesek nem kerültek fel ide, inkább a jó kis zöldséges, rétegezett finomságokat részesítettem most előnyben. Két (kisebb) adagos receptek jönnek.

Salátás-gabonás-álgabonás: végtelen variációs lehetőségek gluténnal és gluténmentesen

Tavaszi zöld bulgursaláta 

10 dkg bulgur, só, 1 citrom kifacsart leve, 2 gerezd fokhagyma, 4 szál újhagyma, 20 dkg kígyóuborka, 4 szál angol zeller, 10 dkg feketeerdei sonka, lollo salátalevelek

A bulgurt átmossuk, majd kétszeres mennyiségű vízben puhára főzzük. Mikor elkészült, megvárjuk, hogy kihűljön, közben megsózzuk. A citromlében elkeverünk egy csipet sót, hozzáadjuk a megpucolt, lereszelt fokhagymát, valamint az újhagyma finomra aprított fehér részét. Eloszlatjuk két befőttes üveg aljában. Rákanalazzuk a bulgurt, erre kerül a megmosott, felkarikázott kígyóuborka és angol zeller. A tetejére tesszük a feltekert sonkaszeleteket, majd a rétegezést megmosott salátalevelekkel fejezzük be.

Céklás-fetás hajdinasaláta

10 dkg hajdina, 1 teáskanál olívaolaj, só, 1 fej cékla, 4 szál angol zeller, 1 marék bébispenótlevél, 10 dkg feta sajt

A hajdinát átmossuk, leszárítjuk. Egy lábasban felhevítjük az olívaolajat, rászórjuk a hajdinát, kevergetve lepirítjuk. Ezután felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, megsózzuk, és puhára pároljuk. Rétegezzük a megpucolt, felcsíkozott céklával, a megmosott, feldarabolt angol zellerrel és a spenótlevelekkel. Feta sajtot morzsolunk a tetejére.

A (nagyon) laktatók

„Chili con carne” saláta tortillachipsszel

1 evőkanál olívaolaj, 15 dkg sertéskaraj (vagy marhahús/csirkehús), só, őrölt fekete bors, 15 dkg hámozott paradicsom (konzerv), néhány karika chilipaprika, 1 kis fej lila hagyma, 20 dkg vörös Kidney bab (konzerv), 20 dkg csemegekukorica (konzerv), 1 marék tortillachips, 2 evőkanál reszelt sajt, aprított petrezselyemzöld/korianderzöld

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, és a felcsíkozott karajt átsütjük rajta. Közben sózzuk, borsozzuk, majd miután átsültek, csipesszel kivesszük, és félretesszük pihenni. Beleöntjük a paradicsomot ugyanabba a serpenyő, sóval, chilivel ízesítjük. A csípős paradicsomos öntetet eloszlatjuk két befőttes üveg aljában. A lila hagymát megpucoljuk, felaprítjuk, és a paradicsomra szórjuk. Rákanalazzuk a babot és a kukoricát, erre kerülnek a pihentetett karajcsíkok. A tetejére rászórjuk a tortillachipszet és a reszelt sajtot, végül díszítjük egy kevés aprított petrezselyemzölddel.

Cukkinis-polentás saláta parmezánnal

2 dl tej, 2 dl víz, 1 + 1 teáskanál olívaolaj, só, 10 dkg kukoricadara, 4 dkg parmezán, aprított snidling, 30 dkg zsenge cukkini, 1 marék fodros kel, 4 szelet aszalt paradicsom

Egy nagyobb lábasban összemelegítjük a tejet a vízzel. Mikor forr, hozzáteszünk 1 teáskanálnyi olívaolajat és megsózzuk. Beleszórjuk a kukoricadarát, elkeverjük, majd mérsékeljük a lángot, és sűrűre főzzük. Végül hozzáadjuk a lereszelt parmezánt és az aprított snidlinget. A masszát egy vízzel kiöblített, hőálló tálba öntjük, és megvárjuk, hogy kihűljön és megdermedjen. Ezután felkockázzuk. Közben egy másik serpenyőben felhevítjük a maradék olajat, és a megmosott, felkarikázott cukkinit átsütjük rajta. Befőttes üvegekbe rétegezzük a megmosott, felaprított fodros kellel, a csíkozott aszalt paradicsommal és a polentakockákkal.

Tojással: friss tojássaláta és palacsintás saláta

Tojásos saláta

1 dl tejföl, fél dl krémsajt, 4 evőkanál majonéz, 2 evőkanál mustár, só, őrölt fekete bors, 4 db főtt tojás, 15 dkg zöldborsó, kevés biocitrom lereszelt héja, 10 dkg retek, salátalevelek

A tejfölt összekeverjük a krémsajttal, a majonézzel, a mustárral, a sóval és a borssal. Két befőttes üveg aljába kanalazzuk, majd rádaraboljuk a főtt tojásokat. A zöldborsót enyhén sós, citromhéjjal ízesített vízben puhára pároljuk. Mikor kihűlt, a megmosott, felkarikázott retekkel és a salátalevelekkel együtt a tojásra rétegezzük.

Almás saláta palacsintametélttel

1 dl tej, 1 tojás, 6 dkg liszt, kb. 1 dl szódavíz, só, kevés olívaolaj a sütéshez, fél fej lila hagyma, 2 alma, 20 dkg kígyóuborka, kevés lime-lé

A tejben elkeverjük a tojást, hozzászitáljuk a lisztet, majd felöntjük a szódavízzel. Megsózzuk, és 10 percet állni hagyjuk. Ezután palacsintasütőben, kevés olívaolajon 4 palacsintát sütünk. A kész palacsintákat metéltre vágjuk. A lila hagymát megpucoljuk, finomra aprítjuk. A megmosott almát és uborkát felkockázzuk, összeforgatjuk a hagymával, kevés sóval és a lime levével. Befőttes üvegekbe kanalazzuk, majd ráhalmozzuk a palacsintametéltet.

Az ázsiaiak

Ázsiai üvegtésztasaláta 

10 dkg üvegtészta, 1 evőkanál olívaolaj, 20 dkg füstölt tofu, 2 db piros kaliforniai paprika, 2 szál újhagyma, lollo salátalevelek

Az öntethez: 2 evőkanál sötét szójaszósz, 2 kávéskanál lime-lé, 1 csipet barna cukor, 1 kis gerezd fokhagyma, megpucolva, lereszelve, pár reszelés friss, megpucolt gyömbér, 1-1 kiskanálnyi aprított koriander és thai bazsalikom 

Az üvegtésztát leforrázzuk, lefedjük, és bő 10 percet állni hagyjuk. Mikor megpuhult, leszűrjük, konyhai ollóval ízlés szerint fel is darabolhatjuk. Közben a füstölt tofut felkockázzuk, és egy serpenyőben, a felhevített olajon átsütjük. A kaliforniai paprikát megmossuk, felcsíkozzuk, a megtisztított újhagymát felkarikázzuk. Befőttes üvegbe rétegezzük az üvegtésztával, a tofuval és salátalevelekkel együtt. Az öntet valamennyi hozzávalóját összekeverjük, külön üvegbe öntjük. Tálalás előtt összekeverjük a salátával.

Sushi saláta

20 dkg sushi rizs, só, kevés rizsecet, 3 nori lap, 1 piros kaliforniai paprika, fél zöld kaliforniai paprika, lollo salátalevelek, 1 evőkanál mogyoróolaj, 6-8 db tisztított, előfőzött garnélafarok, sötét szójaszósz a tálaláshoz

A sushi rizst alaposan átmossuk, majd kétszeres mennyiségű vízbe tesszük. Felforraljuk, majd mérsékeljük a lángot, és fedő alatt puhára pároljuk. A kész rizst sóval és rizsecettel ízesítjük, majd megvárjuk, hogy kihűljön. 1-1 nori lapot befedünk rizzsel (az egyik oldalon a ragasztáshoz fél cm-t üresen hagyunk), ráteszünk egy kevés csíkozott piros kaliforniai paprikát, és feltekerjük. Karikákra vágjuk. A maradék sushi rizst összekeverjük a 3., összetépkedett nori lappal. Két befőttes üvegbe rétegezzük a megmosott, felcsíkozott paprikákkal, salátával és a sushitekercsekkel. A garnélákat egy serpenyőben, a felhevített mogyoróolajon átsütjük, és ezeket is a salátára halmozzuk. Szójaszósszal tálaljuk.

Házi péksütivel

A pita maradék tésztájából elkészíthetjük a pizzarudakat. A kelt tésztát hosszúra és vékonyra sodorjuk, majd forró sütőben pár perc alatt készre sütjük.

Avokádós salsa vöröslencsével és garnélával

10 dkg vöröslencse, só, 1 db avokádó, 10 dkg koktélparadicsom, 1 kis fej lila hagyma, kevés lime-lé, 1 teáskanál olívaolaj, 6-8 db megtisztított, előfőzött garnélarák, 1 csipet őrölt chilipaprika, bazsalikomlevelek a díszítéshez

A pitához (4-6 darabhoz): 25 dkg liszt, fél csomag instant élesztő, 1 csapott kávéskanál só, 2 evőkanál olívaolaj, kb. 1,5 dl langyos víz

A pitához a lisztben elkeverjük az élesztőt, a sót és az olajat, majd apránként hozzáadjuk a langyos vizet. Alaposan megdagasztjuk, majd letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk, nagyobb köröket szaggatunk belőle (ezt a legegyszerűbb egy müzlis tál szájával megtenni). A pitákat sütőpapírral leterített sütőlemezre sorakoztatjuk, még negyed órát kelesztjük, majd 230-240 fokra előmelegített sütőbe tesszük. 3-4 percet sütjük, amikor megemelkednek, megfordítjuk, és a másik oldalukat is kb. 2 percet sütjük.

A vöröslencsét átmossuk, majd kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízben puhára főzzük. Az avokádót megpucoljuk, felkockázzuk, a megmosott koktélparadicsomot cikkekre, a megpucolt lila hagymát finomra aprítjuk. Összekeverjük egy kevés sóval és a lime kifacsart levével. Két befőttes üveg aljába tesszük, majd ráhalmozzuk a kihűlt vöröslencsét. Egy serpenyőben, a felhevített olívaolajon átsütjük a garnélákat, sóval és csilivel ízesítjük, és a saláta tetejére helyezzük. Bazsalikomlevelekkel díszítjük.

Duplán paradicsomos, kaprigyümölcsös saláta pizzarudakkal

6-8 evőkanál zöld pesto, 6 szelet aszalt paradicsom, 10 dkg koktélparadicsom, 2 dkg forgácsolt parmezán sajt, 6-8 db kaprigyümölcs

Két befőttes üveg aljában elosztjuk a zöld pestót. Rétegezzük a csíkozott aszalt paradicsommal, a megmosott, cikkezett friss paradicsommal, a parmezánnal és a kaprigyümölccsel. Mellé tálaljuk a pizzarudakat.

Házi zöld pesto recept: 2 nagy csokor bazsalikom, 10 dkg parmezán sajt, 8 dkg fenyőmag, só, olívaolaj

A leszárazott bazsalikomot összetörjük a reszelt parmezánnal, a fenyőmaggal és a sóval. Fokozatosan annyi olívaolajat csurgatunk hozzá, hogy krémes pestót kapjunk. Alaposan összedolgozzuk, lefedve tároljuk.

A zöldségkrémesek

Zöldséges barna rizs humusszal

10 dkg barna rizs, só, 25 dkg csicseriborsó (konzerv), 1 evőkanál tahini, 1 teáskanál citromlé, olívaolaj, 6 szál angol zeller, 4 db retek, tortilla a tálaláshoz

A barna rizst átmossuk, majd kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízben puhára pároljuk. A csicseriborsót leszűrjük, aprítógépbe tesszük a tahinivel, a citromlével és egy kevés sóval. Összetörjük, majd fokozatosan hozzácsorgatjuk az olívaolajat egészen addig, amíg krémes állagot kapunk. Két befőttes üveg aljába kanalazzuk. Rétegezzük a barna rizzsel, valamint a megmosott, feldarabolt angol zellerrel és retekkel. A tortillalapot forró, zsiradékmentes serpenyőben kissé megpirítjuk, felcikkezzük, és mellé tálaljuk.

Duplarizs-saláta joghurtos-szerecsendiós karalábépürével 

10 dkg vörösrizs, 10 dkg vadrizs, só, 25 dkg karalábé, 3 evőkanál joghurt, kevés citromlé, 1 csipet őrölt fehér bors, reszelt szerecsendió

A kétféle rizst alaposan átmossuk. A vörösrizst kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízben puhára főzzük. A vadrizst feltesszük főni, forralás után leszűrjük, majd bő 3-szoros, enyhén sós vízben puhára főzzük. A karalábét megpucoljuk, felkockázzuk, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Mikor kihűlt, pürésítjük a joghurttal, citromlével, sóval, borssal és reszelt szerecsendióval. A kétféle kihűlt rizzsel együtt befőttes üvegekbe rétegezzük.

Sárgarépakrémes quinoa

25 dkg sárgarépa, só, őrölt fehér bors, kevés olívaolaj, 10 dkg quinoa, 1 marék bébispenót, 1 teáskanál fekete szezámmag

A sárgarépát megpucoljuk, felkarikázzuk, majd kevés enyhén sós vízen puhára pároljuk. Mikor elkészült, leszűrjük, majd miután kihűlt, kevés sóval, fehér borssal és olívaolajjal krémesre pürésítjük. A quinoát alaposan átöblítjük, és kétszeres mennyiségű vízben puhára pároljuk. Két befőttes üveg aljába kanalazzuk a répakrémet, majd rétegezzük a főtt quinoával és a megmosott bébispenót levelekkel. Kevés fekete szezámmal megszórva tálaljuk.

Tavaly óta erősen foglalkoztat egy online ételfotó kurzus lehetősége. Mivel sok éve tartok egyéni és csoportos ételfotó és styling workshopokat (tavasz végétől a csoportosakat egy szuper új helyszínen, részletek hamarosan!), egyre inkább kikristályosodott, hogy az online-t más tematikával képzelem el, hogy ne legyenek átfedések, inkább kiegészítésként szolgáljanak az online témák.

Készültek felmérések, illetve összeírtam azokat a kérdéseket, amiket a legtöbben tettetek fel a workshopjaimon. Azt szűrtem le, hogy amíg a fotós alapok gyorsan elsajátíthatók, örök kérdés az, hogy az inspirációból hogyan lesz kész fotó vagy fotósorozat, egy-egy konkrét helyzetet, adott ételt hogyan oldok meg, milyen elvek alapján stylingolok, fotózom. A kurzus ezekre a részletekre koncentrálna, hogy sok-sok, titeket érdeklő kis mozaikos részterületből kirajzolódjon az egész. Amíg a kurzus alakul, jön pár kedvcsináló téma ide a blogra. 

Storytelling

A jó ételfotó meghozza a kedved ahhoz, hogy te is elkészítsd a mellette szereplő receptet. Legyen szó blogpostról, magazinról vagy szakácskönyvről, azt szeretném, ha szinte éreznéd a fotózott finomság ízét a szádban. És azt is szeretném, hogy azzal az egy vagy több fotóval vendégül láthassalak nálam, ülj le az asztalomhoz, ahol a kép készült, és érezd úgy, hogy te is részese vagy a storynak. Lássuk, hogyan is működik ez a gyakorlatban!

Az utóbbi években a hangulatfotók egyre fontosabb szerepet töltenek be az ételfotózásban. Hangulatiságról két formában beszélhetünk:

• Maga az ételfotó hangulatos kellékekkel berendezett, kerül hozzá kis textilszalvéta, evőeszköz, egy váza virággal vagy bármi egyéb, amitől életszerű, hangulatos lesz a fotó.
• Több fotó készül. A szakácskönyveimben például az ételt ábrázoló főkép mellé mindig kerül hangulatfotó, és a fejezetnyitóimat is alapanyagokból vagy szép, rusztikus eszközökből berendezett kompozíciókból szoktam felépíteni. A hangulatfotó ábrázolhatja az adott étel alapanyagait, egy, a recept szempontjából fontos és szép eszközt, a munkafolyamat egyik látványos elemét, de akár tájfotó vagy városkép is lehet, ha illik az étel karakteréhez, azaz a storyhoz.

Milyen a jó storytelling?

Egy kép olyan, mint egy szöveg. Elmesél egy történetet, egy eseményt, vagy bemutat egy abból kiragadott részletet. Szavak viszont nem szerepelnek rajta, a történet alakítói, szereplői és elmesélői a gondosan válogatott és szép kompozícióba rendezett tárgyak (vagy tájfotó/városkép stb. esetén a világból komponálva kiragadott részlet), a felhasznált és irányított fények, árnyékok, a színek és textúrák összhangja, valamint a mélységélesség. A fotóval vagy fotókkal üzenetet szeretnénk közvetíteni, tehát nagyon fontos, hogy mielőtt elkészítjük a képet, magunkban is megfogalmazzuk, hogy vizuális történetünkkel milyen mondanivalót szeretnénk közvetíteni.

Gyakorlati példa: Ha arra szeretnénk helyezni a hangsúlyt, hogy végre valahára sikerült egy olyan gluténmentes sütireceptet kidolgoznunk, ami ugyanolyan finom, mint a régről őrzött, hagyományos alapanyagokkal készült recept, fontos, hogy a sütemény központi helyen szerepeljen a fotón, jól látszódjon a textúrája, kialakítása. Oké, ez pipa. Viszont némi kiegészítőre, hangulati elemre most is szükségünk lesz, hiszen egy fehér papírra "odadobott" sütiszelet lehet bármilyen finom, nem fogja meghozni a legtöbb olvasó kedvét ahhoz, hogy keverőtálat ragadjon és süssön.

Ha viszont arra szeretnénk helyezni a hangsúlyt, hogy egy vagy több képre helyezett húsvéti sütivel meghozzuk az olvasó kedvét ahhoz, hogy ünnepi hangulatba kerülve nézze át az összes húsvéti receptünket a blogunkon, vagy éppen forgassa át egy magazin vagy egy szakácskönyv teljes ünnepi mellékletét/fejezetét, sokkal több hangulati elemet kell pakolnunk a fotónkra, tehát a hangsúly a kellékekre tolódik. Ha egy fotót készítünk, persze a süteményeknek is láthatónak kell lenniük, elvégre receptekhez szeretnénk kedvet hozni, ha viszont képsorozatban gondolkozunk, nyugodtan lehet egy-egy fotó tavaszi, húsvéti kellékekkel, azaz propokkal stylingolt ételmentes still life fotó, hangulatkép.

A storytelling felsorolásszerű jellemzői:

• több képből áll (egy kép is elkészíthető gyönyörűen hangulatosra, lehet mondanivalója, de az igazi storytelling több képpel valósítható meg)
• mondanivalót ad át, történetet mesél, érzéseket közvetít
• részletekből állít össze egy egész történetet
• nem komplikált
• nem szájbarágós, a pontos recepttel szemben a mondanivaló kibontását, értelmezését, az egyén szubjektumára bízza
• a vezérfonal adott, de minden olvasó saját szubjektuma szerint értelmezheti a látottakat

A kevesebb több!

A vizuális történetmesélés sosem lehet túlságosan szájbarágós, ezzel ugyanis kontraproduktív hatást érhetünk el. Hagyjuk, sőt nem teljesen egyértelmű elemekkel biztassuk is arra az olvasót, hogy ő fejtse meg a kép mondanivalóját úgy, hogy közben saját szubjektuma szerint alakítsa magában a látottakat. Ezáltal ő is belehelyezkedik a képen elmondottakba, részese lesz. A részesség pedig motiválni fogja a recept elkészítésére.

Fontos, hogy a storytelling nem egyezik meg az elbeszélő képsorozat elvárásaival. Azaz nem szükséges minden egyes mozzanatot megörökítenünk, sőt, a rögzített elemeknek sem kell feltétlenül kronológiai sorrendben elhelyezkedniük. Ha jól mutat, a szeletelt torta után is szerepelhet egész tortás kép. Hassunk erősen az érzésekre, hiszen most nem egy bonyolult recept pontos elkészítését szeretnénk fázisfotókkal ábrázolni, hanem egy történetet szeretnénk vizuális elemekkel elmesélni.

Storytelling a gyakorlatban

Ha megvan az elképzelt témánk, ételünk, receptünk, két kérdéskört kell átgondolnunk, mielőtt belekezdünk egy storytelling jellegű képsorozat megalkotásába, fotózásába, stylingolásába.

Hangulati kérdések:

• a célközönség, akihez szólni szeretnénk, célközönségre ható hangulatiság megfogalmazása
• a saját szubjektumunk: számunkra mit fejez ki a recept, ezeket az érzéseket hogyan tudjuk kifejezni
• ezek után válasszuk ki mindazokat a kellékeket, amik szóba jöhetnek a sorozathoz: kezdetben érdemes egy kupacba halmozni mindet, így egyben fogjuk látni, miből alakíthatjuk ki a kompozíciókat
• színek összehangolása
• textúrák összehangolása, össze nem illő anyagok ne keveredjenek
• legyen pár központi elem: ezek jelenjenek meg több képen, de ne tegyük rá az összesre, hiszen így túl erőltetett lenne a sorozatunk

Technikai kérdések:

• fényezés meghatározása: világosabb vagy sötétebbre fotózott képekkel fejeznénk-e ki inkább a történetet
• mélységélesség meghatározása: tűéles képekkel mutatnánk-e be minden apróbb részletet, vagy inkább elmosnánk a kép hátterét, mely erős hangulatiságot kölcsönöz a fotónak, és egyben az olvasó fantáziáját is beindítja, hiszen nem látható minden részlet
• mindezek alapján: blende, záridő és ISO beállítások
• színhőmérséklet kérdése: bár a fotóinkon utólag is állíthatjuk, illetve képeinket filterezhetjük, kissé hidegebb, kékes vagy melegebb, sárgás tónust eleve beállíthatunk a gépünkön

Említettem, hogy egy ország híres receptje vagy egy tájegységre jellemző étel bemutatása esetén sorozatunk eleme lehet egy városban készült hangulatkép vagy éppen egy tájfotó. Ragadjunk ki részleteket! Nem muszáj bemutatnunk a teljes egészet (amiről esetleg millió találatot dob ki a Google képkeresője), figyeljünk azokra a részletekre, melyek megragadnak bennünket, és közvetítsük ezeket képkivágásainkkal.

Az én storytelling sorozatom: Tavaszi reggeli - mentes palacsinta zabpehelyből, kókusztejjel

A reggelek számomra egyet jelentenek a fény-árnyék játékkal, együtt él a sötét és világos, így a stylingban megjelenik a fehér, amit tompítanak a rusztikus natúr felületek. A témánk mentes, mindenképp szerettem volna ezt hangsúlyozni, ezért kapott a zabpehely külön fotót: a recept glutén-, laktóz- és hozzáadottcukor-mentes.

Nagyon szeretem a különleges virágokat, a fotóimon is sokszor megjelennek (és sokszor kérdezitek a nevüket - mostanában jegyzetelek vásárláskor :) ), viszont tavasszal a teljesen "hétköznapi" tulipán az, amivel legszívesebben stylingolok. Fehéreket választottam, harsány, erős színekkel minden későbbi napszakot ki tudok fejezni, de a reggelek még puritánabbak, pasztellesebb árnyalatúbbak nálam. A tulipáncsokor is külön képet érdemelt: a tavasz hírnöke, ezáltal a sorozat egyik kulcsszereplője. 

A nyugis, békés otthoni reggelizés egyet jelent azzal, hogy ráérünk, ezért magát a reggelit is mi főzzük/sütjük. Rusztikus eszközök, szép munkafolyamatok, ezek mind-mind az otthon melegének, barátságosságának érzetét erősítik. Vizuálisan mesélünk, nem receptet írunk, ezért nyugodtan kerülhet több tojás is a fotóra. A palacsinta készítője majd kiválaszt közülük négyet, feltöri, és hozzáadja a tésztához, ahogy a receptben szerepel. Nem szerettem volna viszont megmutatni a főzőlapomon a palacsintasütést: nem ad a történethez, és a fázisfotózás jelleget erősítené csak, ami adott esetben nem célunk.

Az erős fény-árnyék, a sötétebb tónusok a napfelkelte érzetét erősítik, ezért játszanak sötétebb színekben a korábbi képek, azaz a készítés elemei. Mire megterítünk (zömében az egyik kedvencemet, Apacuka ceramics-t használtam a stylinghoz), teljesen feljön a Nap: új reggel, új esélyek, tiszta lap: ezt erősíti a natúr-sötét első 4 képpel szemben a kontrasztosan eltérő fehér alap. Visszakerültek a tulipánok, összegyűlt a család vagy a barátok, felkerültek a terítékek. Az első "asztali" kép megmutatja az egészet. A 2. kiemel egy részletet úgy, hogy került rá egy kis csavar: belevágtunk, helyet kapott egy pohár...ugyanaz, de mégis kicsit más, hiszen közben folyik a story. Az utolsó kép pedig még ad egy kis pluszt hozzá: megjelent egy új elem, a feliratos alátét. Ezt már további képeken nem szerettem volna erőszakosan megmagyarázni, azaz megmutatni az egészet. Így is körülbelül kiderül, hogy egy jó kívánságot tartalmaz, ami utal a reggelre, és üzenetet fogalmaz meg az egész sorozat számára: Have a nice day!

A storytelling erősen szubjektív. Én így magyarázom a saját történetem, de egyáltalán nem szeretném azt, hogy mindenki pont ugyanezeket a gondolatokat, mondanivalót fogalmazza meg a képeket nézve. Épp ez a lényeg: én így érzem, látom, de azzal, hogy impulzusokat adok, arra biztatom az olvasót, hogy fogalmazza meg saját történetét. 

A recept:

10 dkg zabpehely

2 dkg rizsliszt

1 csipet só

4 nagy tojás

2 dl kókusztej (hígabb)

kb. 1,5-2 dl szódavíz (a kókusztej sűrűségének függvényében)

2 evőkanál olívaolaj a sütéshez

A zabpelyhet késes aprítóban finomra őröljük, majd elkeverjük benne a rizslisztet és a sót. Hozzáadjuk az elhabart tojásokat és a kókusztejet, hígítjuk a szódavízzel, hagyományos palacsintatészta állagot kell kapnunk. Pihentetni nem szükséges, kevés olajon vékony palacsintákat sütünk a masszából (mérettől függően kb. 8-10 darab lesz belőle). Sütés közben gyakran keverjük át a tésztát, ha nagyon sűrűsödne, hígíthatjuk kevés szódavízzel. Egyetlen fokkal nehezebben süthető mint a hagyományos tészta, de kis gyakorlással gyönyörű vékony palacsinták süthetők belőle, nem törik, hajtogatható, tekerhető.

Hét elején hatalmas adag fodros kel ugrott a kosaramba vásárláskor, munkához csak töredéke kellett, úgyhogy most pakolok biztos ami biztos, mindenbe egy keveset belőle. Nem nehéz, az egyik kedvencem, szuper egészséges és nagyon finom!

Hozzávalók (4 személyre):

30 dkg spagetti/makaróni/bucatini (ezt a szépséges színes tésztát a mostani Lidl akcióban szereztem)

só

1 evőkanál vaj

1 teáskanál olívaolaj

4 nagy marék fodros kel

só, bors

1 marék aszalt paradicsom (szintén a Lidlből)

2 nagy, érett avokádó

1 lime kifacsart leve

5 dkg parmezán sajt + a tálaláshoz

A tésztát lobogó, enyhén sós vízben al dentére főzzük. Mikor elkészült, leszűrjük, főzőlevéből egy keveset félreteszünk.

Közben egy serpenyőben felhevítjük a vajat az olajjal, és a felaprított fodros kelt átsütjük rajta. Sózzuk, borsozzuk, végül hozzáadjuk a darabolt aszalt paradicsomot. Összeforgatjuk a kifőtt tésztával.

Az avokádót megpucoljuk, majd krémesre törjük a lime levével, egy csipet sóval és a lereszelt parmezánnal. A félretett főzővízzel kissé felhígítjuk, alaposan összeforgatjuk a tésztával, és parmezánnal meghintve tálaljuk.

Tányér: Lantos Judit kerámia

Update: Eltűnt az ominózus blogbejegyzés... Vajon miért is történhetett ez? :)

Ezt a receptet a Diéták nagykönyvébe készítettem, íze, állaga és a színek kombinációja annyira nagy kedvencem lett, hogy a címlapfotó egyik étele esetén is rá esett a választásom.

Úgy tűnik, másnak is elnyerte a tetszését, olyannyira, hogy ma az egyik nagy "blogos gyűjtőoldalon" úgy ahogy volt, PONT ebbe a receptbe sikerült belefutnom. Rengeteg receptet írok, és nekem fontos, hogy elkészítsétek, továbbfejlesszétek, megosszátok velem a tapasztalatokat. Őszintén, sosem kutakodom, hogy fellelem-e valahol a receptjeim, egyrészt követhetetlen, másrészt természetesen alapreceptek tekintetében nem beszélhetünk forrásokról.

Hogy most miért is tűnt fel? Mert ez a 3 fasírt így, egyben már eléggé egyedi. Megnyitottam a blogot, rajta a fasírtok, természetesen tök ugyanazzal a 3 ízzel és arányokkal. Egy-egy helyen sikerült a 4 dkg-ot átírni 5 dkg-ra, vagy éppen eggyel több tojást ütni a masszához... A répafasírtnál nem éreztem szükségét burgonyapehely hozzáadásának (a zöldség nedvességtartalma miatt), szerzőnk is hasonlóan tett, meglepő. Jelen esetben az egy vagy két tojás, 4 vagy 5 dkg pontosan nem számít, mert a zöld, lila és narancs fasírtok egyben, pont brokkoli-rucola-dió, cékla-alma és répa-szezám ízben, ahol szükséges, burgonyapehellyel gluténmentesítve BŐVEN kimerítik az egyediség fogalmát. Nemcsak, hogy nincs hivatkozás (bár azzal is problémás lenne a dolog, ld. lejjebb), még ki is van emelve a saját szellemi termékre utalás.

Vihar a biliben? I. Nagyon nem... Van egyszer szerzői jog, copyright és kiadói jog, amit be kell tartani. ...Részt vagy egészt bármely formában felhasználni előzetes engedély nélkül szigorúan tilos... Amikor könyvet írok vagy magazinos anyagot publikálok, a szerzői jogok nálam maradnak, viszont ilyen esetekben hiába próbálja a jogtalan felhasználó elmismásolni a dolgot, hogy jaj, csak valaki irkál az éterben, nem velem, természetes személlyel áll csak szemben, hanem az adott könyv, magazin stb. kiadójával is, ugyanis egészben az anyaggal rendelkezés joga átszáll rá. 

Vihar a biliben? II. Ez az eset kicsiben modellezi mindazt, ami miatt sokszor megy különböző fórumokon a siránkozás: visszaesett a könyvforgalom. Én sem tehetem fel több/sok könyves receptemet a netre, egyet terveztem, ez a 2. most kényszerűség. A kiadó akkor ad engedélyt, ha reklámot, hasznot vár, és ez teljesen érthető, csak a papírillat miatt nem fogják emberek tömegei megvásárolni azt a könyvet, magazint, aminek nagy része már kering a neten. 

Fél nap levelezgetés után a másik fél még mindig nem akarta érteni a copyright lényegét. Nem, nem elegendő, hogy utólag odabiggyesztjük a cikk ALÁ MAJD, hogy recept innen és innen, pláne, mert egy print termékhez maximum könyvesbolti linket lehet társítani, nem vezet blogra. Ilyen alapon egy fél könyvet kimásolhatunk lazán. És akkor még nem is beszéltünk az előzetességről, ami itt plusz keményen sérül. Én a helyében az első levél után lekaptam volna a postot, nem tudom, miért kell megvárnia pl. egy kiadói felszólítást. Hihetetlen az a magas ló, amivel még mindig kezelve van nálunk a szerzői jog kérdése. 

Tudom, hogy nagyon sokan olvastok bloggerek. Még nehezebb ügy, de adatvédelmi nyilatkozattal mindenképp védjétek az írásaitokat, ahogy én is teszem. A határ néha nehezen meghatározható, de ha hasonló esettel találkoztok, bátran szólítsátok fel a szellemi termék eltulajdonítóját, végső esetben pedig tegyetek jogi lépéseket. És ne feledjétek, mindez nem érzelmi kérdés, védjük saját szellemi termékeinket, alkotásainkat!

És akkor jöjjön a recept. :)

Hozzávalók (4 személyre):

A brokkolifasírthoz (4 darabhoz):

25 dkg brokkoli (tisztítva mérve)

1 tojás

1 nagy marék rucola

5 dkg darált dióbél

só, őrölt fekete bors

kb. 1,5-2 dkg burgonyapehely

A sárgarépafasírthoz (4 darabhoz):

25 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)

4 dkg szezámmag

1 tojás

só, őrölt fekete bors

A céklafasírthoz (4 darabhoz):

20 dkg cékla (tisztítva mérve)

5 dkg alma (tisztítva mérve)

1 tojás

2 cm friss gyömbér

só, őrölt fekete bors

kb. 1,5-2 dkg burgonyapehely

A brokkolifasírthoz a megmosott brokkolit bő vízben puhára főzzük, majd leszűrjük, hideg vízbe tesszük, és megvárjuk, hogy kihűljön. Ezután késes aprítóban pürésítjük. Hozzákeverjük az elhabart tojást, az aprított rucolát, a darált diót, a sót és a borsot, majd apránként addig adagoljuk hozzá a burgonyapelyhet, amíg lágy, de formázható állagú masszát kapunk. 4 fasírtot formázunk belőle, és sütőpapírral borított sütőlemezre helyezzük.

A sárgarépafasírthoz a megtisztított répát lereszeljük, a szezámmagot forró, zsiradékmentes serpenyőben kissé megpirítjuk, kihűtjük, majd finomra őröljük. A répához adjuk az elhabart tojással, a sóval és a borssal együtt. 4 fasírtot formázunk belőle, és sütőpapírral borított sütőlemezre helyezzük.

A céklafasírthoz a megtisztított céklát és almát lereszeljük. Hozzáadjuk az elhabart tojást, a megtisztított, lereszelt gyömbért, a sót és a borsot, majd apránként addig adagoljuk hozzá a burgonyapelyhet, amíg lágy, de formázható állagú masszát kapunk. 4 fasírtot formázunk belőle, és sütőpapírral borított sütőlemezre helyezzük.

A fasírtokat 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és kb. 25 perc alatt készre sütjük.