Mielőtt belecsapnék az idei húsvéti ételek posztolásába (egy szuper kalácsot már fotóztam, szerdán felkerül a blogra), készítettem egy válogatást az előző évekből. Mind nagy kedvencek voltak, megérdemlik az ismétlést!

Pestós kalács és sárga túró: katt ide

A kalács jó kis genovai pestóval az egyik legfinomabb sonka mellé, illetve a posztban egy édes verziót is mutatok. Sárga túró nélkül pedig tényleg nem telhet el év, M "hozta" a szokást, de az évek alatt én is teljesen megszoktam, hiányozna, ha nem készülne. :)

Ez a recept a töltött croissant továbbgondolása, éppen ezért nagyon hasonló összetevőkből áll. Megint meg kellett győznöm egy már nem :) szkeptikust, hogy igen, a croissant tök jó dolog, de ugyanezt az ételt lehet ugyanolyan finoman (vagy még finomabban?) elkészíteni gluténmentesen is. A péksütiket zabpalacsintára cseréltem, nemcsak gluténmentes lett így a recept, hanem laktatóbb is, így tökéletes ebédre.

Nagyon szeretek almapürét használni desszertekhez, puha, szaftos állagot ad a sütiknek. Kapható készen (cukormentes változat után bár kutatni kell, de beszerezhető), és persze otthon is készíthetünk hámozott, kockázott alma párolásával. Mehet bele pici citromlé, és akár egyből a püré is fűszerezhető gyömbérrel, fahéjjal vagy például mézeskalácsos keverékkel.

Ősszel készítettem birsalmasajtot, ha már almás süti, némi plusz birsalmasajt nem árthat neki, így került bele az apróra kockázott csoki mellett ebből is.

Önmagában, tészta nélkül is megállja a helyét, akár könnyű főételként, akár köretként. Ha olvassátok a receptjeim, már biztos rájöttetek, hogy nagy maradékmentő- és átalakító vagyok, egyrészt utálok kidobni még jó alapanyagokat, másrészt tök izgalmas és kreatív dolog alkotni valami finomat csupa "kevésből" és "unalmasból". Tegnap, amikor készítettem ezt az ételt, éppen szakadt a hó, úgyhogy mindenképpen melengető, karakteres fűszereket képzeltem a zöldségek mellé. A sütés ugyan idő, viszont pillanatok alatt összeállítható, nettó munka alig van vele.

Elsőre macerásnak tűnhet a sok-sok összetevő miatt, viszont egyáltalán nem hosszadalmasabb elkészíteni, mint egy hagyományos egytálételt. Akkor szoktam ilyen bowl-okat készíteni, ha például munka miatt eleve megy folyamatosan a sütő, ilyenkor holt időben vagy egy kisebb tepsi mellett nyugodtan megsülnek a tál összetevői. Az íz- és színkavalkád egyébként is megéri a ráfordított időt, ugye?

Ebbe a tálba most a kedvenc téli alapanyagaim kerültek: a kelbimbó és az édesburgonya, amit fehér babos fasírtokkal egészítettem ki. Tettem még hozzá csicseriborsót kétféleképpen, és bár télen nem vagyok a híve, de szuper édes koktélparadicsomokat vásároltam múltkor, így azzal dobtam fel a sült hozzávalókat. És persze fűszer, soook fűszer! Ez a lelke az ilyen ételeknek! :)

Ezeket a gofrikat nemcsak a blogra készítettem (meg persze magunknak...), hanem ők is modellt álltak nekem az új ételfotós kurzusaimra készített tananyag egyik leckéjében. (A kurzusok február 1-jén indulnak, és itt a blogon, a "Fotózz otthon!" fülecske alatt lesznek elérhetőek. Február 1-ig a tartalom feltöltés alatt áll.)

Visszatérve a gofrikra, azt hiszem, ez lesz az egyik kedvenc receptem a témában. A dió különlegesen finom ízt kölcsönöz nekik, tálaljátok savanykás lekvárral, én ezúttal erdei gyümölcsöt választottam és egy kis friss almát. Apropó, almaszósszal is nagyon el tudom képzelni!

Nem teljesen klasszikus recept, de így talán még jobban szeretem. Kevés cukorral, kókuszreszelékkel dúsítva, rizsliszt helyett rizsdarából. Ami pedig abszolút nincs benne az eredeti közel-keleti receptben, az a tejszínhab, viszont egy kis extra krémesség csak jót tehet egy selymes, könnyed, hófehér desszertnek.

Hétvégén nagy pelyhekben esett nálunk a hó. Délelőtt workshopot tartottam, de utána még gyorsan elmentem egyet fotózni. Az akkori fehérség ihlette a mai posztot, és bár már hó csak nyomokban van kint, ez az 5 perces édesség tuti most is (vagy akár nyáron, behűtve) jól fog esni. Kókusztejből készítve is nagyon finom, ekkor még kevesebb édesítés is elegendő. 

Sokszor olyanok a napjaim, hogy van időm előkészíteni az aznapi vagy másnapi ebédet, vacsorát, viszont "élesben" az összeállításra éppen csak pár percem marad, annyi, hogy gyorsan bedobjak mindent egy serpenyőbe. Ilyenkor készítek például édesburgonyás quesadillát. A belepakolt hozzávalók szuperül működnek együtt, az ízek tökéletesen kiegyensúlyozzák egymást, picit édes, picit csípős, a hozzá tálalt korianderes tejföl pedig remekül frissíti az összhatást. A legjobb hétvégi borozós vacsi! 

Az év első posztja mi más lehetne mint palacsinta. Azt hiszem, lassan védjegyemmé válik, hogy időnként felbukkan tőlem magazinban vagy éppen a blogon egy palacsintarecept, amibe belepakolok mindent, ami nem egészen szokványos, végül viszont iszonyú finom lesz az eredmény. Hasonlók történtek most is, egy kis maradék kuszkusz adta az ötletet. A feltét most egyszerűen aszalt paradicsom és fokhagymás tejföl volt, de például egy finom kapribogyós tonhalkrémmel is nagyon el tudom képzelni ezeket a helyes kis palacsintákat.

Köszönöm, hogy idén is velem voltatok, olvastatok, írtatok, eljöttetek a workshopjaimra, beszámoltatok arról, hogy melyik receptemet készítettétek el vagy éppen melyik fotóm inspirált alkotásra benneteket (ez utóbbi különösen jól esik mindig). Folytassuk mindezt jövőre is! :)

Tartalmas évet zártam, és szintén sok tervem van 2018-ra. Számos izgalmas projektben vettem részt, rengeteg workshopot tartottam, sok-sok újságba írtam folyamatosan, és a sort még hosszan folytathatnám.

Magazinok

A Fanny konyhába, az Ínyencbe és a Családi Lapba egész évben írtam, és természetesen nem ér véget a történet. Nyártól az Ízes életen keresztül a GoodFood magazinba is publikálok, amit nagyon-nagyon szeretek csinálni. Apropó, stay tuned: januárban jön a GF legújabb bookazine-ja, amiben szintén lesznek majd receptjeim. Apropó2, Ízes élet: az egyetlen online a printek között, 1,5 év alatt rengeteg receptet és videót készítettem a site-ra, tök jó egyben átnézni (katt). További változás, hogy 2018-tól a nyomtatott megjelenésekhez becsatlakozik a heti Fanny magazin, havonta 3*3 receptemet olvashatjátok majd a lap hasábjain. (Kis teaser már volt idén egy téli lapszámban és a Fanny Advent különszámban.)

Viszonylag újdonság, de cikkeimmel, receptjeimmel idén téltől találkozhattok a Foodyny site-on is. 

Naptárak, workshopok, Bomo Art

Emellett készítettem két csodás, 2018-as gasztronaptárat a Lizzy Cardnak, tartottam millió egyéni ételfotós workshopot, illetve több céges, csoportos food styling workshopot különböző rendezvényeken (MOM Talks, Rossmann Flórián üzletnyitó, Somat Gold sajttáj stb.). Nagyon sokatokkal találkoztam, akiket eddig pl. csak Instáról "ismertem", és azt is elmondhatom, hogy több régi workshoposommal a mai napig tartom a kapcsolatot. <3

Sokan tudjátok, de szerintem még többen nem :), hogy 1,5 éve készítek tárgy- és hangulatfotókat a Bomo Art Budapest számára. Nagyon szeretem a Bomo által képviselt stílust és minőséget, nem könnyű, de annál izgalmasabb munka. Ezekkel a fotókkal a Bomo honlapján, katalógusaiban, Instáján stb. találkozhattok.

Volt még rengeteg egyedi projekt, azt hiszem, lehetetlen felsorolni, jöjjön pár a teljesség igénye nélkül:

• Ammerländer sajtok tavaszi és őszi receptes kampány
• President sajt styling
• Ízes Erdély ételfotók
• 827 Kitchen hangulatfotók (Ezt a munkát nagyon szeretem, klassz hangulatú fotókat készíthettem túllépve a szokásos éttermi ételfotókon, képekért ide katt!)
• Dr. Oetker termékcsomagolás-fotó (coming soon)

(werk a President sajt stylingról)

Blog

Úgy érzem, a blogot is sikerül egyre inkább beépíteni a mindennapokba, végre nem havi egyet posztolok, nem csoda, hogy a növekedés a feliratkozók számán nagyon látszik (ezúton is köszi nektek!). Nekem nagyon fontos, hogy ne archív, valahol már megjelent receptek kerüljenek fel a a blogra (sok esetben ezt a szerződéseim ki is zárják), hanem friss, ropogós, csak ide készült tartalmak legyenek. Ígérem, jövőre is tartom majd ezt a tendenciát, illetve a nem receptes (dekor, lakber) posztok számát is növelni szeretném. (Fontos még, hogy saját képes tartalmakat tegyek kizárólag fel, a fotón pl. egy nagyon olvasott posztom a nappalink ősziesítéséről.)

A közösségi médiában a fő terepem idéntől egyértelműen az Instagram lett. A lényeges infókat persze továbbra is megosztom Facebookon, de az Instagram az, amin napi szinten jelen vagyok. Egy izgalmas fotó + egy pici szöveg, ez vagyok én igazán! :) Sokan és sokat mondtátok, úgyhogy jövőre becsszó, ezt is megfogadom: több személyes poszt és werk kerül majd fel, hogy még többetekhez közelebb hozzam azt a világot, amiben élek, és azt a munkát, amiből élek. (Hajaj, bár egyre ismertebb a munkám, maga ez a terület, bizony a mai napig is gyakran megkérdezik, hogy mindezt hobbiból csinálom-e és igazából mi a munkám...jaj...ezzel nagyon nem tudok mit kezdeni. :) )

A blog kapcsán meghívást kaptam ősszel egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetésre (A blog mint az inspiráció forrása) a Kaptárba. Illetve arra is nagyon büszke vagyok, hogy az ELTE ÁJK politológia szak (itt végeztem) idén meghívott szintén egy kerekasztal-beszélgetésre a pályaorientációs napok keretében.

Könyvek

Idén nem jött ki új könyvem, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenkedtem volna ezen a téren. Új kiadóval vágtam bele augusztusban a következő könyvem megírásába, hatalmas munka volt, de imádtam minden percét. Összesen 3 hónapot vett igénybe a receptfejlesztés, a főzés, a fotózás és a kézirat megírása. Jelenleg kiadói előkészítés alatt áll, szóval 2018-ban jööööön az új szakácskönyvem! :) :) Egyelőre semmi többet nem árulhatok el róla, de abban biztos vagyok, hogy nagyon fogjátok szeretni a témát!

Két szerzővel dolgoztam együtt idén. (Mindig kérdezitek, a különbség ilyenkor az, hogy a szerzők fejlesztik le a receptjeiket, ők főznek-sütnek, írnak, én pedig fotózom és stylingolok. A saját könyveim esetén pedig mindezt természetesen én csinálom. :) )

Török Eszter 2. könyvéhez is engem választott fotózni és stylingolni, ezúton köszönöm neki az ismételt bizalmat! A könyvet szerintem már nem kell bemutatnom nektek. :) Iszonyú izgalmas volt keleties jegyekkel stylingolni, szerettem nagyon ezt a munkát.

A másik könyv pedig Domokos Annamari gyerekeknek szóló szakácskönyve. Apró bigyók, tálkák, kanálkák, igazi kis mesevilág: ennél a munkánál igazán előtérbe kerülhetett az infantilis énem. :)

Végül de nem utoljára: készült velem 3 szuper cikk a Díványon, köszönöm mindet! (katt, katt, katt) Ezeket azért is emelném ki, mert mindegyik nagyon én vagyok, és mindegyik olyan témákat érint, melyek különösen fontosak számomra a munkámon belül. 

Hogy emellett még mi történt? Házat vettünk és építkeztünk az év első felében. Én persze azt hittem, hogy ez majd abból áll, hogy textilmintákkal a pénztárcámban rohangászok, lakber üzletekben filózom a tört fehér és a tojáshéj színek különbözőségein, és tökéletesen idilli állapotban fogom várni, amíg percre pontosan átadásra nem kerül a házunk. Nem kell szerintem részleteznem, ez NEM ÍGY van. De túl vagyunk rajta, szép lett, belaktuk, imádom az új konyhám és az abból nyíló fotós helységem. :)

Megismerkedtem két újabb csodás keramikussal, Manta-Szabó Zsuzsival (Pastel Handmade Ceramics), majd később a Keramihacker alkotójával, Kremer Kingával. Számos új darabbal bővült a készletem, ezúton is köszönöm nekik a sok szépséget!

(Keramihacker)

(Pastel Handmade Ceramics)

Hogy pihenés volt-e mindezek mellett? Egy kicsi azért belefért :) a kedvenc Balaton-felvidékemen.