Szerda óta pár hónapon keresztül az "átmeneti otthonunkban" élünk. Eladtuk a felsőpakonyi házunk, épül az új Érden, erre az időre az tűnt a leginkább ésszerű megoldásnak, hogy beköltözünk a szüleim házába, ahol tudok főzni, fotózni (azaz dolgozni és pénzt keresni a már most kiválasztott új bútorokra és lakber kiegészítőkre - de várom!). Amellett, hogy tök praktikus és jó, baromi nehezen viselem már így 3 nap után is. Aki járt nálam workshopon vagy egyéb munkaügyben, az tudja, hogy letisztult, minimalista (vevőjelöltjeink egy része szerint "üres és kopár, de majd teszünk képeket a falakra" - ezen mindig jót röhögtem) házunk volt, cserébe most az ideiglenes matracom körül széklábak, Ikeás kék szatyrok és költözős dobozok hada, akármerre nézek. (Közérdekű: privát workshopokat éppen ezért 2019 januárjától tartok ismét, már Érden, Rákospalotára kérlek akkor egyeztess velem időpontot, ha kifejezetten katasztrófaturista vagy, mert amúgy tökéletesen üzemel a műterem. Addig ajánlom a Fotózz otthon! kurzusaim, lesz hamarosan új is.)

Nagyon őszies recept jön almával, szilvával, fahéjjal, sőt még a tavaly készült birsalmasajtból is kockáztam a sütibe egy marékkal. A tészta száraz hozzávalói teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt és zabpehely, ezúttal olajos magvak nem kerültek bele, de pirított, őrölt vagy durvára tört dióval, mandulával vagy törökmogyoróval is el tudnám képzelni.

Klasszul elvagyok színek nélkül, azaz alig színekkel. Szeretem a natúr árnyalatokat, a házunk burkolatai, berendezése szürke-fehér alapokon nyugszik. Aztán néha azon kapom magam, hogy a legszínesebb díszpárnahuzatokat veszem le a polcról a H&M Home-ban, hogy aztán türkizek, sárgák, pirosak bukkanjanak fel itt-ott a lakásban, szépen megtörve a szürkék visszafogottságát. 

Valahogy így vagyok Buranóval is, ez a kis Velence melletti sziget az egyik kedvenc helyem Olaszországban, hiába szeretem mindennél jobban a kopottas, téglaszínű homlokzatokat. A fotók július utolsó hetében készültek, viszont sikerült valahogy kifogni olyan déli órákat, amikor a kikötőtől kicsit távolabbi részeken (ok, a "távolabbi" szó Burano esetén barokkos túlzás) szinte néptelenek, de legalábbis tömegektől mentesek voltak a napsütötte kis utcák.

A legenda szerint a színes házak a halászokat segítették, hogy a zsákmánnyal könnyen hazataláljanak. Máig önkormányzati engedélyeztetéshez kötött a házak külső homlokzatának átfestése, hogy az utcakép megőrizze változatos, tarka arculatát.

Ezeket a csodaszép paradicsomokat Olaszországban vettem a nyaralásunk utolsó napján sok-sok tészta, olívaolaj, sajt társaságában. Egy olyan könnyű ebédet/vacsorát mutatok belőlük, amiben semmi, de semmi extra, "csavar" és miegymás nincs, egyszerűen a jó minőségű alapanyagok teszik különlegesen finommá. 

Ha fűszer van, minden van! Kis túlzással igaz persze ez a kijelentés, de a tegnapi ebédünk a hűtőtakarítás jegyében tényleg kvázi a semmiből készült. Holnap elutazunk, ilyenkor a hűtőben általában fotózásból maradt ez-az található, ezek egyik jellemzője a mindből egy kevés, a másik pedig az, hogy zömük egyáltalán nem passzol össze. :) A fűszeres kosaram viszont mindig tele van, karakteres ízekkel pedig a legegyszerűbb összetevő is csodás lesz.

Az egyik kedvencem a tintahal. Tésztaételekben, grillezve, pici citromlével, bundázva és persze töltve. Szóval összességében bárhogy, gyakran vásárolok magunknak. Töltött recept következik zsenge zöldségekkel. A bébicukkinik nemcsak helyesek, hanem nagyon finomak is, a Szimpla Piacról szereztem be őket.

Az a helyzet, hogy nálunk nem megszáradnak a croissant-ok, aztán készül belőlük valami, mert maradékot nem dobálunk ki, hanem igazából azért veszem őket, hogy megszáradjanak. Persze szeretem frissen is egy jó kávé mellé, ezért 1-1 pluszt szoktam még betenni a kosaramba, de a többi könyörtelenül szikkadásra van ítélve. 

Édes és sós ételeket egyaránt szoktam készíteni belőlük, például ez a töltött croissant gyakori vendég nálunk, de édesen is szeretem tipikus kenyérpudingként sok vaníliával, krémsajttal, bogyós gyümölccsel. 

Ezt a receptet a rohanós napok ihlették (és egy megbontott üveg ajvár a hűtőben...). Teljesen spontán nyúltam az üveg után: oké, akkor most a szokásos aprított paradicsom helyett legyen ajvár a szósz alapja. Tudjátok, hogy szokott ez lenni, innentől gyakran készítem direkt így. Szerintem csípősen az igazi, de persze ezt rátok bízom.

Ez hét abszolút a szakácskönyvem jegyében telik. Igaz, két hónapja már, hogy megjelent (a könyv születéséről írtam már posztot, katt ide), de azóta is annyira jó érzéssel tölt el, ha ránézek a műtermemben kitett példányomra vagy éppen Instán kapok egy fotót, hogy mit készítettetek el belőle. :) A különleges ok azonban még pluszban a tegnapi könyvbemutatóm volt, amire rengeteget készültünk a Corvina Kiadóval közösen.

A rebarbara és az eper örök páros, tavaly én is készítettem egy ilyen pitét a blogra (egyébként akkortájt kezdtem el Pastel Ceramics kerámiákat használni). Most ismét Pastel Ceramics adta a a styling alapját (azóta jócskán bővült a készletem <3 ), eper helyett viszont málna került a rebarbarához, ezek szintén szuperül passzolnak.